About my world

Az én világom, avagy ahogyan én látom a világot

Tényleg V É G E !

„Ahová lépek, ott macska terem!” –

Elköszön a Cicamentők elnöke

Több mint 8 év után, március 27-ei hatállyal leköszönt elnöki posztjáról Nyitrai Ágnes, a Szegedi Cicamentők Állatvédő Egyesülete alapító-elnöke.

Nyitrai Ágnes a szervezet alapítása, 2009. november 19-e óta töltötte be a Szegedi Cicamentők Állatvédő Egyesülete elnöki tisztét. Két nagyon fontos célkitűzést adott a közösség munkájának: az utcán élő macskák és kutyák helyzetének javítását, és hogy lehetőségeik szerint megtanítsák az embereket az állati élet tiszteletben tartására.

Nyitrai Ágnes vezetése alatt a Szegedi Cicamentők Állatvédő Egyesülete:

csaknem 1000 cicát mentett meg

több 100 kóbor cicát ivartalanított

csaknem 80 előadást, programot szervezett

több tonna eledelt gyűjtött rászoruló állataiknak, gazdiknak

és rengeteg állatbarátnak, gazdinak adott hasznos segítséget


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyitrai Ágnes okleveles állatvédőrként részt vett az egyesületi munka minden fázisában. Mint ideiglenes befogadó, számos újszülött cicababát nevelt fel, felnőtt cicákat fogadott be és adott örökbe. Több éven át ő szervezte meg az egyesület ivartalanítási programjait, adomány- és eledelgyűjtéseit. Koordinálta az állatmentéseket, a gyógyító munkát, gyakran tartott állatvédelmi tanácsadást és építette ki a Cicamentők állatvédelmi járőrszolgálatát. Számos felvilágosító, játékos programot, szakmai előadássorozatot szervezett, ezek közül is kiemelkedik a Csongrád megyei Állatvédelmi Konferencia sorozata.

„Szeretni az állatokat nem elég. Okosan kell szeretni őket, és ha szükséges, segíteni kell rajtuk. És kellett. Nagyon sokat.”

„Visszatekintve az elmúlt több mint 8 évre, úgy vélem, a legnagyobb eredményünk, hogy kialakítottuk azt az utat, amelyen egy elhívatott állatvédő szervezetnek járnia kell. Felépítettük a Szegedi Cicamentőket, megalkottunk hatékony programokat, és mindenben azt igyekeztünk képviselni, hogyan lehet értelmesen és eredményesen segíteni a környezetünkben élő állatokon, legyenek azok társ- vagy haszonállatok. Remélem, hogy a munka a már jól bevált gyakorlat alapján halad tovább, és egyesületünk fejlődése is folytatódik. Titkon abban is bízom, hogy további évek áldozatos munkájával megvalósulhat régi álmunk, és létrehozhatjuk Szeged első Állatvédelmi és Állatjóléti Központját!

Elnöki munkám befejeztével ezúton is köszönetet kívánok mondani minden tagunknak, önkéntesünknek, segítőnknek és támogatónknak!”


Március 27-ével (visszamenőlegesen) a Szegedi Cicamentők Állatvédő Egyesülete elnöki feladatait Szili Éva vette át, aki 2013-ban csatlakozott önkéntesként a Szegedi Cicamentőkhöz. Ideiglenes befogadóként, programfelelősként, az ivartalanítási programok szervezőjeként eddig is fontos és hasznos munkát végzett a cicák és gazdijaik segítésében. Terveiről később számol be részletesen. A vezetőváltással a Szegedi Cicamentők Állatvédő Egyesülete elérhetőségei nem változnak! – olvasható az egyesület közleményében.

(Forrás: Szegedi Cicamentők Állatvédő Egyesülete)

Itt a VÉGE!

 

BÍRŐSÁGI HATÁROZAT: Elnök: SZILI ÉVA ETELKA

Látogatóban

Alaposan elcsúsztunk a számtalan problémánk miatt családunk legújabb jövevényének látogatásával. Már a 6. hónapban van a kisebbik, Léna, nővére 2 év körüli.

Végül csak összejött a dolog.  Ők Tibor unokaöccsének gyermekei, ahol a nagyi akkor halt meg, mikor tudomást szereztek Léna érkezéséről.

Nagyon aranyos két kölyök, szépek… A szülők kedvesek, beszélgettünk, ha éppen nem kellett valamelyik gyerekkel foglalkozni. Ilyen sajnos elég ritkán fordult elő, mert mindig volt bibi. Léna ahogy meglátott bennünket ordítani kezdett, ottlétünk kétharmadában ezt is folytatta. Adél, a nagyobbik leányzó meg egyszerűen tudomást sem vett rólunk, lassan átaraszolt a szobájába játszani. Én még ilyen rideg fogadtatást gyerektől nem kaptam. Túléltem, ez tény, de alaposan kiakadtam. Amennyire vissza tudok emlékezni a mieink, kik szintén otthon voltak még ilyen idős korukban, soha így nem viselkedtek. Nem ugrottak a vendégeink karjába, de nem is menekültek fővesztve. Úgy látszik, ez is a mai nevelés velejárója.

Még egy dolog volt, amitől – őszintén bevallom – felállt a szőr a hátamon, anyuka annyira hasonlít az elhunyt nagyihoz, hogy sokszor úgy éreztem, vele beszélek, nem is a lányával.

Nem telt el sokkal több az illendőnél, elhúztuk a csíkot. Elegem lett a mai gyerekes fiatalokból.

Földhözragadt téma

Papírgyűjtés, újrahasznosítás és hasonlók. Ez a jövő egyik parányi záloga. Amennyire ismereteim terjednek, a fényes papír nem hasznosítható másodjára, de biztosan tévedek. Erről láttam egy filmet és leesett az állam.

Az összegyűjtött papírt áztatják, darálják, préselik, csócsálják, mossák, centrifugálják, fehérítik, szárítják, hengerlik és a jó ég tudja, mi mindent csinálnak vele. E hosszadalmas procedúra után  ronda - „ a raboknak sem megfelelő minőségű toalettpapír”  - óriási gurigákat kapnak. Ezeket még további procedúrának vetik alá, végül már papírnak megfelelő a minőség. Papírnak és nem magazinnak, mert ez volt a cél. Egyebekben nem ám holmi kis csarnokokban folynak ezek a műveletek, több focipálya nagyságú némelyik gépterem.

Ahhoz, hogy fényes, magazinpapírt kapjanak, kaolinra van szükség. Itt bemutatták a kaolinbányászat rejtelmeit. Az sem semmi. Végre megszületett a magazinhoz méltó bevonó kaolin. Ami egyébként egy kakaó színű ronda trutya. Ebben a trutyában merítették meg a már szép papírt, szárították, fényezték… míg egy légy fenékre nem esik rajta, olyan csillogó, szépséges nem lesz. Tekercselik nagyra, a tekercseket vagdossák kisebbre, míg emelhető súlyú gurigákat nem nyernek, ezeket szállítják a nyomdába, ahol a csodálatos magazint nyomtatják.  Tényleg gyönyörű lett.

„Megveszik, elolvassák , megy a szemétbe és indul a kör újra.” Mondta a narrátor. Én mint pesszimista olvasó, mindjárt felkerestem a papírgyártás és az újrahasznosítás témában fellelhető netes oldalakat és az alábbi megállapítást találtam. Idézem:

„A papír további kezelési módjai:

• Kitöltés

— ezzel teszik simábbá. A nyers papírnak érdes, recés a felszíne. Hogy simábbá

tegyék, kaolint és egyéb szereket adnak hozzá. Néha elhagyják ezt a folyamatot, a

környezet védelme érdekében: az eredmény vastagabb, látható anyagszerkezetű papír.

• Színezés

— a teljes simaság eléréséhez használják. A színezett papírt különösen kedvelik a

reklámanyagok kiadói.

• Lakkozás

— a nyomtatás után a végső lépés a papír lakkozása, esetenként laminálása

(műanyag réteggel való bevonása).


Ezek a lépések lehetetlenné teszik a papír újrahasznosítását!”

Tehát jól emlékeztem!

Ezek után alaposan elkezdtem törni a fejem. Átgondoltam a látottakat.  És az alábbi zseniális megállapításra jutottam.

  1. Ha a magazinok gyártásához ennyi energia és ekkora munka, ilyen hatalmas gyáróriások  szükségesek, lehet praktikusabb az újrahasznosításra szánt papírt elégetni,
  2. Sajnos az újrahasznosításra szánt papír felét sem használta fel az előbb vázolt gigarendszer,
  3. És ha igaz, ezek a kitöltött papírok már nem is hasznosíthatók újból. A film a hatáskeltés kedvéért füllentett egy kicsit.

De akkor mi a teendő, hiszen ellep bennünket a szemét, (hulladék) és valamit csak kell tenni. De ilyen áron csináljunk egy újtrahasznosítható hulladékból hasznosíthatatlan szemetet?

Volna rá javaslatom:

  1. Vásároljunk eleve úrhasznosított, de továbbra is újrahasznosítható papírból készült papírárut.
  2. Még ha ronda is, nem is illatos, de WC papírnak éppen megfelel. Nyomtatni is lehet az ilyen papírra, amit ugye nem ajánlanak. Már az eszetlen, mindent kinyomtatást.  Az OTP-ben is a máskor dossziényi kinyomtatott papír helyett azt a felvilágosítást kaptam, mindent megtalálok a fiókomban. Szuper. És ez a papír valószínűleg ismét újrahasznosítható, legalább részben.
  3. Ne vásároljunk magazint, próbáljuk ezeket a drága sajtótermékeket megtekinteni a neten, ha ugyan lehetséges. És ha megtetszik egy kép, csak azt nyomtassuk ki. Gyanítom ez még nem fog menni.

Be kell valljam férfiasan, az újrahasznosított papírtól undorodom. De ha  félreteszem az undoromat, és eltekintek a szuper, illatos fenéktörlőktől, még működhet is. Bár van már egy újdonság, az eddig csak babáknál látott (általam) nedves popsikendőket már felnőtteknek is ajánlják.

 

Újra szabadon!

Már egy hete, hogy lezavartuk az ügyvédi tennivalókat és beadta a változás bejelentőt a Törvényszékre az ügyvédnő. Jelenleg két király van,  ill. egy sincs. Nekem aláírási jogom van még, Éva meg visszamenőlegesen kapja meg a kinevezését. Mindenesetre én átadtam a telefont – hihetetlen, több, mint  8 évig együtt éltem egy telefonnal! A számítógépet, és a sok munkát, amit csinálni kell. Szinte hiányérzetem van. Nagytakarítást tervezek.

Apa is jól van. Fokozatosan belelendült a mindennapok világába, egyre több mindent csinálunk, már vezetett is. A 10 kg mínusz is tűnőben, hála a felírt kiegészítő tápszernek. Vasárnap megyünk szavazni, majd kezdjük vagy folytatjuk a kivizsgálás sorozatot, és egy urológiai ellenőrzés is esedékes.

Tudom, mindenkinek megvan a maga problémája, de én azért leírtam.

Ha Facebook, akkor ...

Apát az ünnepek előtt kiengedték Deszkről. A hangulatán kívül minden elég pocsék volt. Nincs étvágya, alig 70 kiló a súlya, rossz ránézni. De él! Amiben megmondom őszintén, másfél héttel ezelőtt nem voltam biztos.

Most sétálunk a függőfolyosón, a madárevés után pedig  csokis tápszert kap. Úgy látom, napról napra erősebb.

Nekem őt tojta a nyuszi.

 


Ide jutottunk

Szomorú, hogy azt kell tapasztalnunk, már fel sem járunk az oldalunkra. Ha meg írni szeretnénk, ott az ellenőrzés. Csak tudnám mitől fél P., netán valami hívatlan netes szélhámos irományától? Az embernek még az élettől is elmegy a kedve. Jó hírekkel jöttem volna, de ahogy jöttem, úgy megyek is.

Kicsit jobb hírek

Nehéz hét áll mögöttem. Apa kardiológiai kivizsgálása egy nagyon csúnya tüdőgyulladásba fulladt.
Még 14.-én be tudtuk varratszedésre vinni (pészméker), de előtte már orvost kellett a gyulladás miatt hívni. A négynapos ünnep maga volt a pokol. Magas, csillapíthatatlan láz, egyre komolyabb fizikai és szellemi leépülés napról napra. Vasárnap nem bírtam tovább, ki kellett a mentőt hívni, hogy vigyék be a sürgősségire.

Szerencsénkre ott komolyan vették, és alaposan megvizsgálták. CT, Rtg, ultrahang. A vizsgálatok eredményeképpen kivitték a deszki tüdőkórházba. Ott aztán kapta vénásan és tablettában is az antibiotikumokat, melyek hatására legalább a láza lement. A máj enzimértékei viszont alaposan felugrottak. Nem tudták, miért.  Ez ment egészen tegnapig. Amikor is az Rtg javulást, az enzimértékek végre csökkenést mutattak.

Őszinte leszek, az első napokban abban sem voltam biztos, kijön-e egyáltalán Deszkről, de mára már az Rtg és az enzimek is sokat javultak. Fizikai állapota is, a hangulata is. Már reménykedünk, bár azt nem tudja még senki, a tüdőn lévő folt valójában mi. Gyanítom, ennek megválaszolása tükrözést kíván.

Olyan fáradt vagyok, mint egy kőbányász, szellemileg toprongy. A napi deszki látogatások, az aggodalom, a lemondásom bizony alaposan kimerítettek, no meg nekem is kellett a szememmel kontrolra mennem, meg gyógyszert is írattam, ami megint nem 10 perces elfoglaltság.

A gyerekek kitettek magukért, le a kalappal előttük. Büszke vagyok rájuk.

Most indulok utolsó egyesületi bevetésemre, azután a közgyűlés és VÉGE.

Betyár élet

Boldogan tanuljuk, hogyan fürdestessük etessük gyermekeinket. Aztán azt is megtanuljuk, ezt hogyan kell csinálni házastársunknál, szülőnknél.

Nem írok, nincs kinek, magamnak meg minek.

Hírek

Kénytelen vagyok megállapítani, csak nincs senki odafent. Nem lett kész a közhasznúságink, sőt nem tudom, hogy egyáltalán el fog-e valaha készülni. Már egy héttel is túl vagyunk az ígértnél, és még sehol semmi. Mintha direkt froclizni akarna.

A parancsnokságot sem tudom átadni, mert új-ex..jelöltem bevállalt egy feladatot, ami napi 12 óráját köti le. Tény, nagyon fontos feladat, de én nagyívben lesajnálom, és rotyog az agyam a méregtől.

Ha a zaklatottságot számokban ki lehet fejezni, én messze a 10 felett vagyok a tízből. Ideges, frusztrált, meg a jó ég tudja mivel jellemezhetném magamat.  Már nehéz magamnak a saját hülyeségeimet elviselni.

Csütörtökön bevittem apát vissza az elektrofiziológiai katéterezésre, ez a szíve ingerültvezetését vizsgálja. Még aznap délelőtt meg is csinálták nála, és miután elég dicstelen eredményt kaptak, gyorsan be is ültettek egy pacemakert. Most már legalább méri a vérnyomásmérő a vérnyomását.
Miután közel 5 órát töltött el a műtő kellemes hűsében, ma reggelre 38,3–as lázra keltünk. Az ijedtség után üzentem a háziorvosunknak, aki már egy óra múlva ott is volt. Antibiotikum, mert zörög a tüdeje.

Már bocsánat, de én nem értek valamit. Én is megfáztam a műtőben, de egy komolyabb és hosszabb műtétnél, ami nehezebb felgyógyulást eredményez, miért nem lehet azt a nyomorult beteget betakarni egy melegebb valamivel. Nem hiszem el, hogy ennyin múlna az élet (ugye azért vannak egy szál zokniban, hogy bármilyen, nem várt  probléma esetén azonnal tudjanak reagálni). Így viszont a betegek zöme megbetegszik a műtét alatt. Kötve hiszem, hogy egy tüdőgyulladás elősegíti a fizikai és lelki felépülést. Sőt a további vizsgálatok elvégezhetőségét is kétségessé teszik.

Már kint volna a helyünk a folyosón nagyokat sétálva, gyönyörűen süt a nap, ezzel szemben itt lesem minden mozdulatát, lélegzetvételét, miközben félálomban verejtékezik.

Csak most vettem észre, milyen jó kis munkamegosztás alakult ki itt is köztünk, hogy mindenre nekem kell figyelnem.

Aggódom az öregemért, és szétvet a méreg az egyesület miatt. Rossz érzés, az már biztos.

Totálcsőd

Miután lassan-lassan kikászálódtam a nem szól, nem hall, nem beszél állapotomból és végre visszatérhetnék oda, ahonnan indultam, szinte minden megváltozott e rövidke idő alatt körülöttem.

Elvesztettem eddigi sem túl stabil hitemet az emberekben, elsősorban közeli és távoli kollegáimmal kapcsolatban és végleg feladtam a közös munkába vetett reményeimet is. Hülye, kötekedő, még tojáshéjas senkik ne ítélkezzenek  felettem, mindezt úgy, hogy nem is tudják ki vagyok, ill. nem ismerik a körülményeket. Köszönöm ezt a csodálatos 10 évet, igazán nagyon elegem lett belőle. Itt a vége. Soha többé nem fogom engedni, hogy bármilyen formában befolyásolják életemet. ha mégis megtörténik, nem veszek róla tudomást. nem keresek senkivel semmiféle kapcsolatot, sem magánéletit, sem munkával kapcsolatosat. Egyetlen dolog maradt meg bennem, szeretem és tisztelem az állatokat! Minden tőlem telhetőt megteszek ezek után is érdekükben. Kizárólagosan saját döntés lapján. Akik eddig velem dolgoztak, azoknak köszönöm. Akik ezek után is velem szeretnének dolgozni, barátkozni, bátran keresessenek, de én nem keresek senkit semmilyen okkal.

Eddig tartott a Facebook posztom. A külsős posztolást le tudtam az oldalamról tiltani, sajnos a kommentekkel nem jártam ilyen szerencsével. Egyszer talán az is sikerül.

Szerdán – ha van valaki az égben – leadjuk a közhasznúsági beszámolót, és kiírhatom a már annyira várt új közgyűlést, melyben új elnököt választanak, akik akarnak. Én még tag sem kívánok maradni, azt nem bírnám ki szó nélkül, annak pedig nem lesz helye.

Sajnos nem csak a külső világban történtek rossz dolgok velem, velünk. Ha apa korház előtti állapotát 100-nak veszem, akkor a mostani a legjobb indulattal is alig 10! Elhanyagolja magát, a környezetét, teljes az apátia, a betegségtudat pedig a csillagos égben. Nem megy sehová, nem bír. Én pucoltam le a hótol az autót, cügölök fel mindent, lassan a felállás is nehezére esik. Tudom, sok ronda dolgot megállapítottak már az első vizsgálatokkor, és akkor a régi hólyagrákjáról még nem is beszéltem. De alig 2-3 hét alatt nem romlott az állapota, kizárólag csak az agyában.

Akár hiszitek, akár nem, én is emberből vagyok. Sok dolgot már nem birok elviselni. A sors meg csak rakja és rakja és rakja a vállamra a terheket. Egyre többet és egyre nehezebbeket.

Forog a gyomrom

62%-os !!!!! részvétel mellett NEM a FIDESZES-jelölt győzött Hódmezővásárhelyen! Több, mint 3000 szavazattal (15%). A győztes 13ezret kapott, a FIDESZES 9.500-at. És a sajtót jobb el sem olvasni. A győztesről nem is beszélnek, csak arról, hogy végül ugyanannyi szavazatot kaptak most is mint 4 éve!!! Így maradt a támogatottságuk.  És idézem:

"Hegedűs Zoltán (FIDESZes jelölt) szerint az időközi polgármester-választáson a piszkos kampány győzött a tisztes munka fölött. Kijelentette: meghajlik a választók akarata előtt, hétfőn lemond az alpolgármesteri tisztségéről, de önkormányzati képviselői munkáját folytatja."

 

Hali

Eddig csak nem láttam, mára már beszélni sem tudok. Egy-két nap és a fülem is bekrepál.

A szemműtétem jól sikerült, bár délután a csillagokat is le tudtam volna rúgni az égről, tört, égett és még minden baja volt. Szép lassan gyógyulgatott, közben a hideg műtőben töltött több, mint egy órás várakozásnak köszönhető meghűlés is kijött rajtam.  Épp hogy csak nem mondtam le a szombati előadásomat egy kutyás rendezvényen. Kimentünk, és rettenetes hideg volt. Kint is, de az előadóban is. Most itt ülök a gép előtt, félek, nehogy telefonon hívjanak, mert betegre neveti magát, aki meghallja rekedt némaságom. Közben meregetem a még most is fájós szemem, mert a jobbikhoz kell szemüveg, míg a műtöttel egészen jól látok.

Apa is hazajött csütörtökön. Egy plusz stenttel (így írják) és egy csomó újabb időponttal, amikre vissza kell mennie befekvésre és más vizsgálatra. Amióta megmondták milyen eltéréseket is találtak nála, azóta nagyon beteg lett. Próbálom támogatni, ő meg engem nem kinevetni. Hát ez van.


Maffiózó állatvédő

Túl a nehezén

Remélem bájosnak találtok ....

Pillanatkép

Ma bedobtam egy kis hazait apának és most készülünk a holnapi napra.

Apának katéterezés, és végre a tényleges beavatkozásokat, azok sorrendjét  is megtudjuk, nekem szemműtét, amitől kiráz a félsz.

Szorítsatok nekünk!


 

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja
gondolatait a dolgokról és más emberekről,
a dolgok és más
emberek megváltoznak vele szemben...

Az ember nem azt vonzza, amit
szeretne,
hanem ami rá hasonlít...
Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk.
Saját magunk...
Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye...
Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk
és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..."

*Dale Carnegie*

Feedek
Megosztás
Legfrissebb hozzászólások
  • mizsima: Már háromszor is hozzáfogtam ehhez a hozzászóláshoz, de úgy tűnik a rendszer nem akarja.
    Gratulálok neked az elismeréshez, meg a döntésedhez is. Tudom, nem volt könnyű meghoznod és véghez vinned, de hiszem, hogy jól döntöttél.
    Azt gondolom, hogy a férjed betegsége figyelmeztetés volt neked, hogy elég az állatokból, élj már egy kicsit Az embernek is, / nem általánosságban az embernek, hanem magatoknak / , amíg lehet. Mert sajnos az időnk nem végtelen, éppen ideje volt, hogy gondolj saját magadra. Lehet, hogy önzés, de ennyi önzést nyugodtan megengedhetsz magadnak. Lazíts, pihenj, élvezd az életet, amíg lehet.
    Ha ez is elszáll, még egyet nem írok. :)
    (2018-04-23 09:28:55)
    Tényleg V É G E !
  • mizsima: Megint szarakodik a blog! Elszállt a kommentem.
    (2018-04-20 20:21:16)
    Tényleg V É G E !
  • Prédikátor: Köszönet a macskák nevében azért a sok-sok áldozatos munkáért!
    (2018-04-20 15:05:17)
    Tényleg V É G E !
  • mizsima: Ne sírj, hogy elmúlt, örülj, hogy volt!
    Semmi sem történik véletlenül, ez így van jól. Amikor bezárul egy ajtó, kinyílik helyette egy másik.
    (2018-04-15 16:30:34)
    Itt a VÉGE!
  • KŐRBEJÁRÓKA: Nyugalom, kicsit szokatlan lesz, de bizta találsz másik elfoglaltságot
    (2018-04-15 15:11:36)
    Itt a VÉGE!
  • KŐRBEJÁRÓKA: Magam is azon mérgelődöm, hogy minek a sok szórólap? Majd mindegyik megy a kukába, nálunk ,szinte senki nem olvassa. Meghozzák, leteszik és pár nap múlva dobjuk ki. A papírgyűjtés már szülői feladat. Beviszik kocsival .Mi még élvezettel házaltunk a vasért, papírért, sőt rongyokért is.Egy jó nap volt az iskolából .
    (2018-04-12 18:30:17)
    Földhözragadt téma
  • Prédikátor: Nem lehet mindent a "mai nevelés" kontójára írni. A gyerekek mindenkor kiszámíthatatlanok.
    (2018-04-12 17:31:56)
    Látogatóban
  • Prédikátor: A földhözragadt dolgok fontosak, hozzátartoznak a mindennapjainkhoz.
    Van egy réteg, amely minél gazdagabb, annál pazarlóbb, és szerintük takarékoskodjanak a szegények! Meg sem fordul a fejükben, mit bír el a Föld.
    Számomra a papírral való egyik, legnagyobb pazarlás, a reklámújságok, amiket, ha kérek, ha nem, rám erőszakolnak.
    (2018-04-11 08:45:03)
    Földhözragadt téma
  • Prédikátor: @mizsima: Epediétát kipróbáltál?
    (2018-04-08 08:01:32)
    Újra szabadon!
  • mizsima: @Prédikátor: 4 cm-es nyugvó epekövem van. Még csak most kezdek helyrejönni.
    (2018-04-08 07:44:31)
    Újra szabadon!
Címkefelhő