About my world

Az én világom, avagy ahogyan én látom a világot

Mai gyerekek

Nem értem és nem értem. A mi gyermekeink 4 éves korukban azt vettek fel, amit rájuk adtam, és olyan cipőben jártak, amit én akartam.

Tegnap beszéltem a lányommal, megmutatta az esküvői ruháját, csinos szép menyasszony lesz. Nekünk is ki kell csípni magunkat!

Izabell már megint hozza a formáját, a gyönyörű fehér ruhácskáját csak úgy lesz hajlandó felvenni, ha az anyja rávarrja azt a bizonyos piros verdát ábrázoló képet???!!!
Cipőt meg nem húz akármilyet, végül egy ezüst tornacipőt talán majd a lábára enged.

Egyszerűen fel nem foghatom, mi történt a mai világgal! Az áldásnak, ajándéknak tekintett szarosok az ujjuk körül forgatják a világot.

Sokadszor, de újból meg kell jegyeznem, örülök, hogy nem most vagyok fiatal.

Útban a celebség felé

Apa is folytatja kissé döcögős útját a híressé válás útján, tegnap este koncertjük volt egy helyi rendezvényen. Én voltam az operatőr, készítettem a videókat. Szerény megállapításom szerint éppen ideje a fellépéseiket abbahagyni, mert már lassan daruval kell a résztvevőket feltenni a színpadra. A legfiatabb tag 58 éves, apa meg elmúlt 70. Maradjanak mostmár meg a házizenélésnél. Bár mint élőzene, egész szórakoztató volt.

Apa a sárgapólós srác mögött ül. Szegény már a 3 órát sem tudja végigállni.

Szerénységem még tartogat egy két média-bejelentést nyugalomba vonulásom előtt, kezdek belejönni a hírtelen, telefon-interjúkba is.


A siker ára

Már vagy ötvenedszer indultam a gépemhez, hogy egy posztot összehozzak, de azt az inci-finci pár métert sem tudom megtenni a telefonom csengése nélkül. Hiába a hírnév és a siker átka. No nem azt akarnám mondani, hogy megütöttem a LOTTÓ ötöst, de majdnem. Egyesületi szinten ez annak számít.

Az év eleji nyertes négyszázezres, ivartalanítási  pályázatunk után elnyertünk egy milliósat is Svájcból, és az első öröm után döbbentem rá, mekkora plusz terhet is jelent ez nekem. Úgy is mondhatnám, az ölünkbe hullott, jókor voltam jó helyen. Ez talán életemben először fordult még csak elő velem. Plusz munka ide-vagy oda, a csillárról kell leszedni engem pár hete, egész pontosan pénteken lesz 2 hete, mióta megtudtuk a HÍRT!
Azóta megszerveztük az orvos csapatot, az ivartalanításra váró állatokat összesítettük, és már az első számlázás is esedékes, úgy beindultunk.

Ma volt a média beharangozás, már 2 interjút adtam, holnap reggel jön a harmadik, még esetleg a Városi TV-be is behívnak (ez kétesélyes) és már két helyi lapban online meg is jelent a közleményünk.

Már így is elterjedt a városban a hír, hát még ezután mennyien fognak keresni, alappal, alap nélkül egy ingyen ivartalanításért.

Közben azért az élet is zajlik, hamarosan megyünk a lánykám avatására, esküvőjére. Már azt is kitaláltam, erre vagyok a legbüszkébb, mit is kapjanak a gyerekek, mert szükségük igazán különösebb nincs. És a legnagyobb hír, jön a fiunk is velünk Svédbe, ilyen még nem volt.

Egyszóval, több olyan dolog is történt, amilyen még nem volt, viszont egy ismerős dolog megmaradt, állandóan olyan, de olyan fáradt vagyok… még a placebo altatómat is elfelejtem bevenni, úgy alszom mint a tök. És még egy „rutin”, apa hétfőn megy ellenőrzésre.

Vegán vagy nem vegán?

Nem erről akartam írni, de megütötte egy FB idézet a szememet. Remélem olvasható lesz.

És felborzoltam a szőrt a hátamon:

A veganizmus az állati termékek használatának mellőzése, mely a leglátványosabban a táplálkozás terén nyilvánul meg, és a hozzá kapcsolódó filozófia, amely elutasítja az érezni képes állatok árucikk státuszát. A veganizmus követőjét vegánnak nevezik.

Néha különbséget tesznek a vegánok és a veganizmus különböző típusai között. Az étrendi vegán (vagy szigorú vegetáriánus) az, aki kihagyja az étrendjéből az állati termékeket (nemcsak a húst és halat, hanem a tejtermékeket, tojást, és gyakran a mézet is, továbbá egyéb állati eredetű anyagokat). Az etikai vegán vagy vegán életmódú kifejezést gyakran alkalmazzák olyan emberre, aki nemcsak vegán étrendet követ, hanem a vegán filozófiát élete egyéb területeire is kiterjeszti. Egy másik használt kifejezés a környezetvédelmi veganizmus, ami az állati termékek elutasítására azon az alapon utal, hogy az állatok ipari méretű kizsákmányolása ártalmas a környezetre és nem fenntartható.

És nem értem. Igaz, ellenzem a kozmetikai célú állatkísérleteket, sajnos vannak olyanok, melyek a mai tudásunk szintjén még kihagyhatatlanok emberi gyógyszer-jelöltek vizsgálatánál. Gyűlölöm a szőrmés embereket, ha annyira akar, viseljen műszőröket. De az zsenant. Valamikor az irhabunda volt minden vágyam, már nem az. Szeretem az állatokat és megbecsülöm az életüket. Teszek is érdekükben elég sokat.

De kérdezem, az ember csak akkor igazán ember, ha elhagyja biológiai múltját, és molekuláris biológiai módszerekkel előállított műkaját fog fogyasztani? Amennyire én tudom, létezik a természetben egy úgynevezett táplálkozási lánc, ami áll növényevőkből, mindenevőkből és húsevőkből. Sőt, alatta ott a növényvilág! (Állítólag a növényekben is vannak érzésekre termelődő vegyületek!!!!) Ha ez felborul, borul minden.

Az ember már a fogazata alapján is mindenevő. Bizonyos aminosavak pótlására van szükségünk, ha kihagyjuk valamelyik élelm-forrásunkat. Vonatkozik ez a húsokra is. Háziasítottunk egy raklapnyi állatfajt, hogy ne kelljen mindennap vadászni, legyen hús az ólban. Most is ott vannak, de célunk, maradjanak is ott. Vágásra kínált kecskéket állatvédők megvásárolnak, csakhogy elkerüljék idő előtti végüket. Amennyiben lemondunk a húsevésről a háziállatok feleslegessé válnak. Ok. Engedjük ki őket a rétekre, erdőkbe. (És tekintsünk most el a gazdasági vonatkozásoktól!)De ott vigyázzunk is rájuk, hiszen ha nem tesszük meg, jönnek a "természetes" húsevők. Rókák, farkasok, medvék, stb. Szabad préda, és a ragadozók szépen elszaporodnak. De hol itt az igazság? Ha az ember nem eszik húst,.....

Csak átfutottam gondolatban, nem is gondolkoztam igazán alaposan, logikusan, csak írtam, ahogyan beugrottak a gondolatok. A végeredmény? Semmi. Őskáosz. Csak én gondolom úgy, nem tesz jót az emberi fajnak, ha teljesen kivonja magát a természeti törvények alól? És itt abba is hagyom, mert már tolakszanak az újabb gondolatok, melyek a felfogásomból következnének, és annak leírása nem vezetne semmi jóhoz.  Lehet, ez sem.

Így kell ezt csinálni!

„Betyár”: – Ott marad, nem mozog, mert adok én neki!

Riporternő: – Jaj!

„Betyár”: – A kutya fáját, így neveljük mi az asszonyt!

Riporternő: – Jaj!

„Betyár”: – A kutyafáját, adok én neki!

Riporternő: – Jaj!

„Betyár”: – Nem főzött vacsorát? Adok én neki! A kutyafáját, így neveljük mi az asszonyt! Így neveli a betyár az asszonyt! Így kell ezt csinálni! Emberek, az ilyen nőt meg kell becsülni!

Riporternő: (nevet)

„Betyár”: – Mert bírja a verést, ilyen nőt meg kell becsülni, okvetlen, mert ő bírja a verést, ebből jó asszony lesz!

Riporternő: – Sose gondoltam azt, hogy a tihanyi Belső Tónál, a tihanyi Levendula Fesztiválon fognak jól elnáspágolni karikás ostorral…

„Betyár”: – Egy vén betyár!

Riporternő: – Egy vén betyár, de hát ez is megtörtént, mert hogy itt a Nyár 2016!-ban bármi megtörténhet!

„Betyár”: – Így van!


Előbb, utóbb, de mindig kibújik…

a szög a zsákból.

Mostanában - bárhová is megyek - annyi ismerőssel találkozom, mint máskor egy év alatt sem. Szegény Tibor el nem tudja képzelni, mi tart olyan sokáig, ha elmegyek otthonról. De ha két nő 3-5-10 év után találkozik, van mit mondaniuk egymásnak. És mondjuk is.

Ma délután orvosnál voltam, és lekéstem minden járművet. Így gyalog indultam haza. Vesztemre. Olyan régi „rokonba” botlottam, ami nem hiányzott. Leszólított, mert simán elmentem volna mellette (nem ismertem meg), és kezdte a mondókáját. Mielőtt a témára térnék, elárulom, megboldogult mostohafater kisebbik lánya volt az illető.

Tudod, még szegény Apukának (ő az én mostohaapám) adtam az unokákról képeket, és szeretném ha visszaadnád őket. Mert … és jött az áradat, mennyire fontosak is azok a képek. Tudom, akkor még papírképeink voltak, egyediek, nem volt a merevlemezen tartalék másolat belőle, de akkor sem tudom, hová lettek ezek a képek, már első kérésekor sem tudtam róla. Most a költözésnél sem találtam ilyen képeket, bár őszintén, nem is nagyon kerestem.
Mostohafaternak két lánya volt, de még a hatvanas évek elején elhagyta anyám kedvéért a családját. Nem tudom, mi és hogyan is történt, kicsi voltam, nem kötötték az orromra. Zsuzsi, a kisebbik, akivel ma találkoztam örökké ellenséges volt irányunkban, én is nagyon haragudtam a világra is, hiszen egy férfi elfoglalta édesapám helyét. A nagyobbik, ugyan kedvesebb volt, de a gimiben állítólag csak azért ismételt osztályt, hogy tovább kapják a gyerektartást. No mindegy, felnőtt korunkra konszolidálódott a helyzet, annyira, hogy főleg Mariékkal komolyan ápoltuk a kapcsolatot, együtt nyaraltunk, teleltünk, tanyáztunk, buliztunk hosszú éveken keresztül. Ő őszinte volt, nyiltan kimutatta ellenszenvét, Zsuzsi a kisebb alamuszi módon viselkedett még felnőtt korában is. Szemedben kedves, hátad mögött meg egészen más.

Miután ismét ünnepélyes esküt tettem, ha előkerülnek – biztosan nem fognak – a képek, átadom nekik, a családról kezdtünk beszélgetni. Mindenki jól van, sok az unoka, stb. És akkor – megint sunyin – jött a megjegyzés a derült égből, hogy ő nem is érti, miért nem örököltek a papa után.

Azt sem tudtam, köpjek vagy nyeljek. 30 évvel az édesapja halála után kicsit furcsán jött ki ez a megjegyzés. Nagyon furcsán. Azóta már édesanyám is régen elhunyt és ő most mert előhozakodni a témával??? Jó sokáig piszkálhatta a csőrét. Én csak annyit válaszoltam neki, ha jól tudom, apádnak még a segge is ki volt a gatyából, egy miniatűr bőrönddel jött hozzánk. A városi lakást meg anyám kecskési házának árából vették. A jövedelmüket meg felélték. Tényleg, válaszolta. Elbúcsúztunk és hazajöttem.

Most pedig itt ülök, jár az agyam, de még azt sem tudom, milyenek voltak az adásvételi szerződések, kinek a nevén futottak az ingatlanok, milyen öröklési törvények voltak abban az időben érvényben, de egy biztos, nálam aztán keresheti az örökségét…

 

Ezt nevezem!

Idézem:

A Honvédelmi Minisztérium szombaton az MTI érdeklődésére közölte: a Boeing 777-es típusú gép Ausztria felől fél háromkor lépett be az ország légterébe, a leadott útvonaltervtől ugyan nem tért el, de sem az osztrák, sem a magyar légiforgalmi irányítással nem vette fel a kapcsolatot.

A riasztott Gripenek a hangsebességet átlépve érték el a gépet, emiatt Kecskemét-Makó-Szeged térségében hangrobbanást lehetett hallani. A gépet a honvédség vadászgépei azonosították, majd az országhatár elhagyása után átadták a román irányításnak.

Engem alaposan mellbevágott, hogy fél Európán átvághat egy önmagát nem visszaigazoló, hallgató gép, át Ausztrián, le kishazánkba és csak Kecskemét riasztott.

Igaz, alaposan beijedt a térség a semmihez sem hasonlító robbanásoktól, melyek még  ablakokat is törtek. de végül megnyugodhatunk, Kecskeméten már észnél voltak és felküldtek két gépet, kikísérni  a hallgató gépet.

Igazán megnyugtató tény, hogy bármi történhetett volna a gépen, Európa zavartalanul engedte repülni tovább.

Így legyünk nyugodtak!

Ma reggel

Szokásomhoz híven ma is korán keltem, azzal a nagy elhatározással, megcsinálom, amit eddig csak halogattam, a kamra revizióját. Kicsi, de hátul polcos a mennyezetig, hihetetlen mennyiségű tárgy elraktározható benne. Plusz polc a földön és a falon, növelve a tárolási kapacitást. Kis lakásnál minden cm2 számít! Egy év nagy idő, és már kidől egy rakás dolog, ha kinyitjuk az ajtót.

Hatalmas logikával a konyhánál kezdtem, ami szintén pici, de ami benne van, az ugyanúgy porosodik, koszolódik, mint egy igazi konyhában.

Lelkesen elmostam a csepegtetőt, letakarítottam a kávé-vízmelegítésre használt gáztűzhelyünket, végül a mikró következett. Míg takarítottam az újnyomokat, nagy csipogást rendezett a masina, melyet már hitvesem sem hagyott szó nélkül, érdeklődvén, mi a csudát művelek itt kora hajnalban. A csepegtető aljának rendberakása már apai asszisztenciával történt. Ami abból állt, hogy igyekezett nem útban lenni, ami nem mindig sikerült szegénynek.

Kezdett nehezemre esni a munka, azért ennyire genya még nem vagyok… és akkor megérintettem a hajam. Szabály szerint csöpögött belőle az izzadtság. Hitvesem ekkor tőle szokatlan módon, hangos nevetésbe kezdett. Drágaságom, nálad is elmentek otthonról, hogy az év legmelegebb napján akarsz nagytakarításba kezdeni? Igazat adtam neki, kiteregettem a készre mosott ruhát a máris meleg erkélyre,  letusoltam és leültem netezni az akkora már kellemes, klimás hűvösben.

Nyári nap, délidő, sehol egy rongy felhő.
Átható forróság ráül mellkasodra,
remegő levegő beül városodba.
Izzik a horizont, késik a hűs szellő.

Napsugár "dolgozik", tikkasztó, perzselő,
a hőség elbágyaszt, a kerted kiszárad.
Porfelhő, forróság lepi el a tájat,...

 

Szabó Lőrinc : Pocsolyák

Esett. Megint kisütött. Szanaszét

tócsák ragyogtak. Mint mély szakadék,

nyílt elém egy-egy tükrös pocsolya,

a fekete Föld egy-egy ablaka,

s az Ég beléjük oly mélyre esett,

hogy szédítette a rémült szemet

s egy pillanatra elhitette, hogy

lent valahol egy másik ég ragyog,

igen, egy másik: az, amelyik a

talpunk alatt szikrázik: Számoa

vagy hogy is hívják azt a szigetet,

mely valahol épp alattunk lehet:

annak az ege tátongott felém,

vagy majdnem az, olyan iszonyu fény,

oly gyönyörű, gyémántkék áradás

rohant meg lentről, olyan ragyogás

csapott elő, és olyan hirtelen,

hogy azt hittem, mindjárt beleesem,

és csak kápráztam és szédültem és

oly jó volt e gyönyörű tévedés,

hogy sokáig eljátszottam vele

s szerettem volna mutogatni... De

aztán, mégis, nem szóltam senkinek:

kinevettek volna az emberek,

míg most, versben, elhiszik a csodát,

a valóságot: hogy a pocsolyák

tükrös fényükkel a tavaszi napban

kilyukasztották a Földet alattam!

 


IQ és EQ

Érdekes posztra bukkantam a szomszédasszonyomnál. Alaposan el is gondolkodtatott, no meg egy kis önvizsgálatra is ösztönzött.

IQ-m az egyik teszt alapján 130-140 közé tehető (fénykori eredmény). Elég volt ahhoz, hogy munkámat, életemet megfelelő szinten műveljem, éljem. Rövid pályafutásomhoz mérten szép tudományos eredményeim születtek. Szakmai erőre haladásom önhibámon kívül hagy hiányosságokat. Persze, csak ha női mivoltomat nem soroljuk oda.

Érzelmi életem már nem ilyen átlátható. Sok esetben hoztam döntéseket érzelmi alapon. nem biztos, hogy mindet megbántam. Egyetlen egyet viszont nagyon. Soha az életben nem tudom megbocsátani magamnak. Hogy ismertem és segítettem az ország új üdvöskéjének Henglar Gertrudnak, a. Babinak. Életem egyetlen személyének, kinek simán el tudnám vágni a torkát. Ebből is látszik, ha egyszer alaposan, úgy jó mélyen belém taposnak, azt nem feledem soha el. Hiába, a személyiségem ezen oldala nem érett, ahogy Prédikátornál is megjegyeztem. Még S. F. akadémikust sem gyűlölöm annyira, aki  a doktori disszertációmtól fosztott meg egy fiatal férfikollegám javára.  Hisz ő csak meglopott és nem a szívembe gázolt bele.

Nem tudom az EQ-t hogyan mérik, biztos túl „jól” szerepelnék benne. Ez alapos változtatást igényelt. Büszkén mondhatom, ebben is értem el szép eredményeket, sokkal jobban tudok uralkodni érzelmeimen, mint akár csak 10 évvel ezelőtt. Viszont itt meg is állok. Tiszta hitemmel, szívemmel vallom, hatékonyabb  egy időben odamondott „meggondolatlan” vélemény, mint egy később kivitelezett, jól átgondolt beszélgetés ugyanarról.

Már nincs értelme harcolni magammal, néha még azt sem bánom, ha utcán vagy boltban szalad ki a számon valami „odaillő”! Legfeljebb egy bogaras öreglánynak tekintenek. És ki nem kakilja le!

Az érzelemszegény fiatalokat sajnálom. Tudom, 100 százalék felett kell folyamatosan teljesíteniük, ha a helyükön akarnak maradni. Így nagyon nehéz a 3-as összhangot megteremteni, minden féleképpen más rovására megy. Jómagam is tapasztalom a „szívtelen generáció” kialakulását.

Tudtok EQ-tesztet? Ha igen, írjátok már be a linket. Biztos van ilyen is!

Az biztos, életem egy-két szakaszától eltekintve nem éltem érzelem gazdag környezetben. Pontosabban érzelmekben nem volt hiány, csak én maradtam ki belőle. Mégis érzelem gazdag, empatikus ember lett belőlem. Egyetlen nagy hibával. nem vagy csak későn tanultam meg valamennyire is uralkodni felettük. Levonva a következtetést. érzelmekben bővelkedő, azokon viszont uralkodni kevésbé tudó, biztosan alacsony EQ-jú ember lehetek.

És nézzünk egy kis okosságot: Travis Bradberry ismert pszichológus, író útmutatása alapján,   hogy honnan ismerszik meg a magas EQ-jú ember.

Jókora szótár az érzelmek kifejezésére
Minél specifikusabban tudjuk megfogalmazni és elmondani másoknak, hogy mit élünk, hogy milyen érzelmet élünk át, annál inkább tudunk rá megoldást is találni – már ha kell.

Kíváncsiság
Függetlenül attól, hogy introvertált vagy extrovertált, a magas érzelmi intelligenciájú ember kíváncsi a körülötte történő, létező dolgokra és emberekre. A kíváncsiság mögött általában nagy adag empátia lapul, ami szintén a magas EQ jele.

Bátorság a változások előtt
A magas érzelmi intelligenciájú embereket ritkán bénítja meg a félelem, ők az akadályokban is a lehetőségeket és a kihívást látják, nem pedig a gátat és a problémát.

Önismeret
Megfelelő önismeret, saját gyengeségeink és erősségeink ismerete nélkül elég nehéz élni ezt az életet..

Emberismeret
A már említett empátia és kíváncsiság azonban hosszú távon elvezethet odáig, hogy felismerjük az emberek mozgatórugóit.

Magabiztosság
Ez sem törtetést vagy nagyképűséget takar igazából, hanem azt a képességet, hogy ha sértegetnek, és lekicsinylő kritikákat kapunk, akkor sem veszítjük el az önbecsülésünket, vagy támadunk rá a másikra.

A nemet mondás képessége
A magas EQ-val élő emberek tudják mikor, és hogyan mondjanak nemet, akár önmaguknak is.

A hibák és a harag elengedése
Az érzelmileg intelligens emberek nem rágódnak évekig saját múltbéli hibáikon. Nem felejtik el őket, próbálják elkerülni, hogy újra megtörténjen.

Spontán adni
Ahhoz, hogy erős érzelmi kapcsolataink legyenek, tudnunk kell feltétel nélkül adni – ez persze nem megy a kíváncsiság, az empátia, és a többi erősség nélkül.

Örülni annak, ami van
Bár folyamatosan törekszünk a többre, jobbra szebbre, azt is észre kell vennünk, ami már a miénk..

Kikapcsolódás
Hiába sikeres valaki a munkájában, időnként el kell szakadnia a stresszforrástól, pihennie kell, kikapcsolni minden gépet, kütyüt, és ebben az érzelmileg intelligens emberek nagyon jók. Felügyelik saját stressz-szintjüket, és tudják, mikor kell engedniük a gyeplőn.

Negatív gondolatok
Hasonlóan a haraghoz vagy a fájdalomhoz, a magas EQ-val élő emberek nem ragaszkodnak negatív gondolataikhoz. Nekik is éppúgy vannak, mint másoknak, de felismerik, és helyükön kezelik őket .

 

Én kis kertem!

Sajnos a valódi kertemről már csak ősszel tudok gondoskodni, a mostani időszak nem kedvez a ritkításoknak, kivágásoknak, mentesítésekhez. Nem is szeretek kint, mert zavar az az összevissza növénytömeg, mely felszaporodott az elmúlt két nyáron. Mint egy mérsékelt-övi dzsungel.  Ősszel viszont annál több munkám lesz.

Addig csak az ablakom marad, sajnos az erkélyünk túl sok napot kap, hogy ott valami megéljen.

Virágzik a szanzavérám, isteni az illata. A futóm meg most lendül bele igazán. A többiek hozzák a formájukat.

Megjöttem

Még egy nappal hamarabb ki is engedtek, annak örömére, hogy a közel 20 éves vakaródzásomra végre valami pozitív eredményt találtak. Igen, a diagnózisom autoimmun urticaria. Persze, mindegy minek nevezzük, a lényegen nem változtat. A mechanizmus immáron ismeret, a kiváltó okok ugyanúgy ismeretlenek. A saját vér-szérumom a ludas, ami néha fogja magát és kiütéseket provokál ki a szervezetemből. Egyetlen vigasz, nem állandó és a gyógyszer, amit felírtak hat. A netről sem tudtam meg többet sajnos, így aztán örülök is meg nem is.

 

Az a nagy piros folt az 1-es mellett a vér-szérumom reakciója.

 

 

 

Azt viszont újfent elmondhatom, hogy – igaz, az igazi okra nem derült fény – elégedett voltam mindennel. A szoba kényelmes, tiszta, a fürdő, WC úgyszintén. A nővérek aranyosak. és még a matracom is kényelmes volt. Még enni is kaptam, bár mint csalános-cukros diétás, elég egyhangú volt a kosztom. Sült vagy párolt hús reggel, uzsonnára, ebédre és vacsorára, mellé héjában főtt alma, alma leves, almakompót, természetesen úgy natúr. Még fogytam is.

Jól kipihentem magam, nem telefonáltam, TV-t sem néztem, az egyesületet és apát is elfelejtettem. Egészen jól el is lettem volna, ha arra is készülök, hogy ilyen helyen nem én vagyok a legidősebb és a legsüketebb. Első nap 3 süket volt egy kórteremben. A 4. ágy üres volt. Eleinte próbáltam figyelni, de rájöttem teljességgel felesleges.  Kedden az egyik néni hazament, ketten maradtunk, hát rémálmomba ne jöjjön elő. A 75 éves kedves hölgy, süket, mint a tök, ráadásul halkan beszél, mert a családja beidomította, és nekem háttal mondta folyamatosan a magáét, amiből egy büdös nyikket nem értettem. Ha rám nézett, kedvesen rámosolyogtam, mint aki tudja, miről is van szó. Hogy eljöttem, onnan csak észrevette, hogy adtam neki egy puszit.

Apával még telefonon sikerült összezördülnünk, így most mosolyszünet van. Elment zenélni. Éljen a béke és a nyugalom!

Most - egy leendő média-sztár kaparmányai

Kicsit nagyon elvoltam mostanában. Magával ragadott a munka, no meg a hírnév gyártása.

Múlt szombaton voltunk Szatymazon, ahol a kalapos kép készült, aztán média oktatás, pénteken meg gyűjtés Vásárhelyen. Ez egy különleges gyűjtés volt, be is került az újságokba, rádióadásokba. Még szerencse, a héten nyugtunk lesz, mert a végén országos média-sztárok leszünk.

Pénteken  Vásárhelyen két mázsa eledelt gyűjtöttünk egy bajba jutott helyi szervezetnek. Jó volt, jól is éreztük magunkat, csak amikor bepakoltuk a 2 mázsát a BMV-ba, amivel voltunk, a kaszni egyszerűen ráült a kerékre, pedig mi hárman még be sem ültünk. Szóval, ott állunk fél-kilenckor a Teco előtt és fuvart keresünk. Hát azt kellett volna valami humor-rovatba berakni, olyan volt. Betegre nevettük magunkat. Végre sikerült találnunk egy ismerőst, aki hajlandó volt hazahozni bennünket Szegedre, ahol egy másodperc alatt átpakoltuk a kaját egy matuzsálem Ladába. Az vígan elment, meg se nyikkant neki a plusz 200 kg.

Reggel nyitom a postám. Válaszolt a Lány. Hát kiderült, aminek ki kellett, én vagyok aki nem szereti, mert eszembe sem jut telefonálni neki, hogy hívjon fel Skypon. pedig ő csak erre vár!!! Ezt már én tettem hozzá. Hát mondja meg nekem, aki érti, hogy ez most mi a fészkes fekete akar lenni. Én nem értem, ez már a 65 évemnek sok!

A következő e-mailben egy kis tagtársam írt, közölte sajna nem tud jönni velünk az Auchanba, az egyesületi eledelgyűjtésre, lebetegedett. Féltem, mert szegény mozgáskorlátozott, nem hiányzik, hogy valami komolyabb baja legyen.
De mi legyen velünk??? Hívtam Évát. Ketten összekakiljuk magunkat, ha nem csak dísznek akarunk kiállni az Auchan. Majd a helyszínen eldöntjük, határoztuk el. Eldöntöttük. Én a pisilós, kávés, evős ott álltam 9-12 óráig a felsoroltak nélkül, amikor benézett apa és a fiam, és hoztak egy kávét nekünk. Aztán még folytattuk két óráig. Végül egész pofás eredményünk lett.

Azóta a pénteki eredményeket is leközölte vagy 3 helyi lap online. Plusz, a vásárhelyi rádió, kinek online híre is vannak, megtalálta másik együttműködési programunkat a Facebookon, és azt is beadták. Félek kimenni az utcára!

Most itt ülök, pakolás közben egy kis olvasásra feljöttem a netre. Készülök a befekvésre. Istenem de jó is lesz! Se egyesület, se apa, se senki. Se gyűjtés, se interjúk, még a telefon sem lesz nálam! Csak már egy hete nem szedem a gyógyszereket, és viszketek, mint egy rühes malac. Inkább kiállnék valahová eledelt gyűjteni, de csak próbálom nem agyonkaparászni magamat. Rettenetes.


Kinyúlva ...

Egy 10 órás szatymazi fesztivál végén!


Én

Interjú közben.


 

Köszönjük minden állatbarátnak, ki adó1%-át
Egyesületünknek ajánlotta fel!

Szegedi Cicamentők Állatvédő Egyesülete
adószám: 19561802-1-06

            

"Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség,
amely csak a mi segítségünkkel maradhat fenn."
Gerald Durrell

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja
gondolatait a dolgokról és más emberekről,
a dolgok és más
emberek megváltoznak vele szemben...

Az ember nem azt vonzza, amit
szeretne,
hanem ami rá hasonlít...
Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk.
Saját magunk...
Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye...
Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk
és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..."

*Dale Carnegie*

Feedek
Megosztás
Legfrissebb hozzászólások
  • mizsima: @Prédikátor: Azt Ő hiszi, hogy mindent tud! Én meg csak reménykedhetek, hogy egyszer majd megváltozik a véleménye...
    (2016-08-29 20:06:05)
    Mai gyerekek
  • Prédikátor: @mizsima: Azt hiszed, hogy azért, mert a lányod tudós, mindent tud? Dehogy. Könyvekből nem lehet megismerni az életet. Kérdezz meg bárkit, hasonlítsa össze a gondolkodását gyermekének, gyermekeinek születése előtt és után.
    (2016-08-29 19:59:04)
    Mai gyerekek
  • mizsima: @Prédikátor: Remélem, hogy igazad van, mert egyébként az egész eddigi életem értelmét veszítette.

    (2016-08-29 19:30:01)
    Mai gyerekek
  • Prédikátor: @mizsima: Lehet, hogy nincs igazam, de úgy gondolom, hogy másként ítéljük meg a szüleink nevelési módszereit, ha nincs gyermekünk és nem ismerjük a körülményeket. Értem, hogy a lányod úgy élte meg, ahogy mondta, de egészen másképp látja majd a dolgokat, ha ő is szülő lesz.
    (2016-08-29 18:35:41)
    Mai gyerekek
  • mizsima: A gyerekeim olyan jól neveltek, olyan illedelmesek voltak, hogy az exem azt mondta egy alkalommal, hogy mindent megbocsát nekem, mert a gyerekeinkre szándékosan se tudna senki kivetnivalót mondani.Aztán nem is olyan régen a lányom azt mondta, hogy tönkretettem az egész életét mert olyan szigorú, gonosz anya voltam. Azóta nem tudom, hogy mi a helyes nevelési forma...lehet, hogy amit én eddig feketének láttam, az valójában hófehér. És egészen más értékrend van a világban, mint amit én gondolok...
    Szóval ne problémázz! Valójában nem Iza lesz a menyasszony és anyuka is meg a gyermek is maradéktalanul boldog lesz...

    (2016-08-29 17:11:51)
    Mai gyerekek
  • mizsima: @Eager: Akkor meg minek maradnának a házi zenélésnél ! Had élvezzék a siker ízét, amíg lehet.
    (2016-08-29 17:03:38)
    Útban a celebség felé
  • Prédikátor: Én, nagyon is értem. Egy kicsit elrontottuk a gyerekeinket, ők pedig néhány fokkal az unokáinkat. Már a 0 éves bébi is megmondja, hogy neki milyen pelenka, milyen popsi kenőcs és törlő kell neki. Megérdemeljük!!
    (2016-08-29 14:31:03)
    Mai gyerekek
  • Eager: @Prédikátor: @mizsima: Ez még a hangolás, nekem aztán hátra kellett mennem, hogy a felvételek ne legyenek torzak. Volt közönség is. Még táncoltak is.
    (2016-08-29 07:41:15)
    Útban a celebség felé
  • mizsima: Most a nagy zenekaroknál is ez a módi. Újra összeállnak, fellépnek, élvezik.
    A közönség úgy látom itt is enyhén szólva ritkás sorokban volt jelen. :)
    (2016-08-28 20:39:10)
    Útban a celebség felé
  • Prédikátor: Felháborító, hogy a sárga pólós kitakarta a sztárt! Hová tűntek a rajongók?
    (2016-08-28 19:32:01)
    Útban a celebség felé
Címkefelhő