About my world

Az én világom, avagy ahogyan én látom a világot

Egy hét

Hétfőn reggel bemasírozott hitvesem az érsebészetre egy kis kéménykotrásra a nyaki carotisában.  Nyugodtak is voltunk, míg ki nem derült, nem kotrás lesz, hanem nyitott műtét. Onnantól azután szorult a zabszem. Bevallom, el sem tudtam képzelni, hogyan műtenek egy ilyen főeret, főleg az orvosi magyarázat után nem. Megnyitják, kifordítják, letisztítják, visszafordítják, bevarrják. Hát azért nem egy zokniról van szó, ugye?

Nagyon aggódtam és féltünk, mindenesetre a műtét gyorsan lezajlott, komplikáció mentesen, csak a megfigyelőben töltött el plusz 6 órát szegény, jéggé fagyva. Erről igen rossz emlékeim vannak, máris köhög ... .

Persze naponta látogattam, hála az égnek, helyi érzéstelenítéssel csinálták, így altatási problémák sem voltak. Mire találkoztunk, már egészen jó hangulatban volt. És ez tart is mind a mai napig. Holnap meg jön haza.

Gyanítom az én kiütéseimnek van egy nagy adag idegi alapja, mert olyan heves és erőteljes kiütésrohamot produkáltam, mint még soha. Rázott a hideg és nagyon rosszul éreztem magam. A patikában viszont ráhibáztak az antihisztaminnal, gyorsan hatott, csak én, a nagy okos, két szemet vettem be a nagy ijedelemre és totálkáros lettem. Két napig ki sem láttam a fejemből, mint egy alvajáró, botorkáltam. Mostanra már jól vagyok, és a kiütéseim ugyan még láthatók, de nem viszketnek.

Ma korán tudtam apához menni, és dobtam egy hátas, mikor megláttam. Piercingjei vannak. Nem varrták a sebét, hanem kapcsozták, és levették a kötését.  Szegényt csúnyán kinevettem, de valami rettenetes, ahogy kinéz, mint egy terminátor. Beteszek egy picike képet, aki nem bírja, ne nézze.

 

13 db ilyen klassz kapoccsal fogták össze, majd fog fájni, ha holnap eltávolítják.

 

Gyorsan elszaladt a hét, főleg, hogy két napra alig emlékszem. Holnap hozom haza.

Mária napra!

Nagyon boldog névnapot kívánok Mizsima! Egészséget, békességet!


 

Jaj nekem!

Ma bement apa az érsebészetre, azzal, hogy egy kicsit megkotorják a nyaki carotisát. Hittük mi. Most mondta, nyitott műtét lesz. A frász állt belém.


Hét pecsét

Mostanában sokat hallottam a hét pecsétről tudományos filmek és a biblia összevetésével. Régóta ismerem ezt a kifejezést, de igazából nem foglalkoztatott az eredete és a jelentése. A mostaniak felkeltették kiváncsiságomat, beütöttem a keresőbe és amit kaptam, attól totálisan kiakadtam. Ha lett volna valami komolyabb elképzelésem, azok is összekeveredtek volna a fejemben.

Kérlek benneteket, ha tudtok egy olyan olvasható olvasmányt (én a Bibliát nem tudom elolvasni a maga bibliai formájában), kérlek segítsetek. Szeretnék tisztán??? látni, vagy legalább azt elérni, hogy megfogalmazható elképzelésem legyen ezekről a fogalmakról.

"A hét pecsét (Jelenések 6:1–17, 8:1–5), a hét trombita (Jelenések 8:6–21, 11:15–19) és a hét pohár (Jelenések 16:1–21) az utolsó időkben bekövetkező isteni csapások három, egymást követő sorozata. E csapások az idő előrehaladtával egyre súlyosabbak és pusztítóbbak. A hét pecsét, a hét trombita és a hét pohár összekapcsolódnak egymással. A hetedik pecsét feltörése vezeti be a hét trombita megszólalását (Jelenések 8:1–5), és a hetedik trombita megszólalása vezet a hét pohár kitöltéséhez (Jelenések 11:15–19; 15:1–8)."

Eddig még tiszta volt, de ezután... szóval, HELP!!!

Rendelés online

Nem viszem túlzásba az online rendeléseket, egyszerűen azon okból, hogy nem látom, nem tapintom, nem próbálhatom fel. Kizárólag olyan termékeket rendelek online, ahol az előbbiekre nincs szükségem.

Mint vasárnap a Zrinyi kiadótól egy könyvet. Apa már régen kinézte a fiunk névnapjára, kapni meg a normál könyvesboltokban nem lehet. Így adta magát az online megrendelése.

Kikerestem a kiadó webshopját, megkerestem a könyvet, betettem a kosárba, ahogy az annak a rendje, aztán vártam. (Többször nem mertem a kosárra kattintani, apa éppen a 21. példánynál szállt ki). Vártam. Semmi tovább. Kiléptem, visszamentem ismét betettem a kosárba a könyvet és láss csodát, beadta a következő lépést, a fizetés módját. Naná, hogy nem engedte az utánvétes fizetést, csak bankkártyásat pesti átvétellel, és előutalással postai szállításnál. Kénytelen voltam tovább lépni, vasárnap Ádám nap és nagyon nehéz az ajándékozás a fiúnál, így bejelöltem az előutalást.  Előzetesen a regisztrációnál már minden szükséges adatot beadtam, más webshopokban regisztrációra sincs szükség, itt azt is kell. A hadseregben fegyelem van! Ki is írta, köszöni és hamarosan kapok egy megerősítő e-mailt. Nem kaptam. Még másnap, hétfőn sem érkezett meg.
Kikerestem a kiadó telefonszámát, és felhívtam – már amikor méltóztattak kinyitni – 10 után, és a kapcsolt melléken végül elmondhattam a problémámat. Kedvesen meghallgattak, majd bájosan belecsicseregte a fülembe, ő látja a rendelésemet és kiment az e-mail még előző délben. Az lehet, hogy kiment, de hozzám nem érkezett meg, pedig a spamtől kezdve mindent végignéztem.  ( A regisztrációmat is a spamből bányásztam ki). Akkor újra elküldi, mondta kedvesen a hölgy. Köszöntem és örültem. Ismét kibányásztam a spamből az üzenetüket, amiben benne volt mennyit és hová utaljak, amit azonnal meg is tettem. Hurrá, lesz könyv!

Eltelt 24 óra, sehol semmi. Figyeltem a fiókom összes rekeszét, de egy árva e-mail sem érkezett tőlük. Így ismét felhívtam a kiadót. Akivel tegnap egyeztettem, szabadságon van már, így egy másik hölggyel egyezkedtem tovább. Ő látja – mondta ő is – itt a befizetés, és már át is adták a Postának, várhatom a küldeményt. Hogy mikor? Úgy 5-8 nap múlva, mert a Postán be szoktak ragadni a küldeményeik. És ők nem szoktak semmiféle értesítést küldeni, ha átadják a kézbesítő cégnek. Ha csütörtökig nem kapjuk meg, tanácsolta elkeseredésemet hallván, telefonáljak, és ő rátelefonál a Postára, hogy szállítsák ki. Gyakran előfordul az ilyen, éppen most is ilyet intézett.

Nem lett rózsás a kedvem, hiszen egy normális online rendelés nem így zajlik:

-          nem kell beregisztrálni

-          lehet utánvéttel fizetni

-          ha átadják a szállítónak, küldenek SMS-t (Postai szállításnál is)

-          és a kiszállítás reggelén is SMS-ben jelzik a szállítás várható idejét.

Megkérdeztem a hölgyet, rendelt már online, de nem válaszolt rá. Elbúcsúzott. Nem erősítették az online rendelési kedvem, az már igaz.

Az egész csattanójaként, ma reggel fél9 magasságában csengettek és engem kerestek. A postás hozta a megrendelt árut!!!!! Minő csoda!!!!

 


 

 

Gyönyörű, kétnyelvű könyv. Mellé két CD és egy klassz plakát.

Ősz

Ha az ember ilyen kilátásra ébred, az csak egyet jelent, visszavonhatatlanul itt az ősz.

 

Ha majd mindezt tudom

Én már nem ...

akarok rohanni, elfáradtam. Nem akarok megfelelni senkinek. Nem tartozom elszámolással az életemről. Azt csinálok, amit akarok, ha én jól érzem magam, akkor nincs mit megbánnom.

Csak meg akarok állni, abbahagyni a versenyfutást az idővel. Nem sietni, nem futni, csak sétálni szeretnék.

Nem akarok azon agyalni, kinek hiányzom,ki szeret, ki nem, ki keres, ki nem, kinek számítok és kinek nem. Egy életem van, azt teszem, ami nekem jó, nem kérek a megfelelésből.

Én már nem ...

Én már nem akarok válaszokat. A múltamból, az emberektől, akik cserben hagytak, akik ott hagytak, akik miatt kifordultam magamból és akik ott hagytak, és akiknek nem számítok.

Már nem keresem a miérteket. Inkább csak elfelejtem a kérdést, és azt, hogy volt.

Nem volt igazi, nem volt helyes, nem jó helyre szálltam fel, vagy csak rossz állomáson kötöttem ki, de már újra visszatértem, és saját magam vagyok.

Én már nem ...

Én már nem várok, de nem is rohanok , egyszerűen csak hagyom megtörténni a dolgokat, hagyom a sorsot, hogy engedjen. Nem várok senkire, nem vesztegetem az időmet.

Én már elengedtem a múltam...

Én még nem ...

Én még nem adom fel, szárnyalok . Én még élek, néha még futok, néha már nem rohanok. Csak megyek az úton, és ha kereszteződéhez érek, hagyom, hogy a szívem irányítson .

Én még igen...

Én még élek, még akarok szeretni , én még sok boldog pillanatos akarok, én még utazni vágyom, én még táncolni akarok az esőben, stoppolni akarok az országúton, elfeküdni egy virágos réten. Ölelni akarom azokat, akiket szeretek, sikítani akarok egy hullámvasúton, látni a világ csodáit, piramist látni és hegyeket mászni, új kultúrákat megismerni, én még ÉLNI akarok !

Én már nem ....

Én már nem félek, nem félek az egyedülléttől , nem félek attól, hogy nem kellek, nem akarok félni attól, hogy fájni fog , én csak élek, ha kell őrülten, ha kell kockáztatva, minél több saját pillanattal, ami mind az enyém.

Nem rohanok, nem futok, vagy ha igen, néha megállok, hogy körülnézzek, van-e mellettem valaki.

- Ismeretlen

A Facebookon találtam és tetszik, de

Sokat már tudok, de a múltamat képtelen vagyok elengedni. Ez nagy baj???? A múltam én magam vagyok a sok jóval és a sok rosszal. Bár igaz, már nem válaszokat keresek, csak izlelgetem a régi énemet, a régi eseményeket, a régi embereket. Akik már nincsenek, hiszen én magam is egésze más lettem, mint voltam. Viszont a múltam én vagyok, ha nem emlékeznék rá, akkor nem is léteznék!
Igaz, a melegítő még most is rosszul esik, pedig hány éve történt, de egyszerűen elfogadom és néha jókat mosolygok rajta.
Ha nem emlékeznék, sokan már végleg eltűntek volna, általam viszont még "léteznek"!

Nekem fontos a múltam!

Ti hogyan gondoljátok?

Szeptember

Ha szeptember, akkor iskola kezdés. Ha iskola kezdés, akkor füzet és könyvcsomagolás. Szép, egyen-kék füzetcsomagolóba, piros szélű címkével. Ahogy hazavittük, első dolgom a csomagolás volt. Nagyon szerettem. Büszke voltam az élére hajtott könyvborítóra, a visszabújtatott füzetborítókra. A tolltartóm fából volt, és ceruza, tollszár, hozzá hegy volt csak benne. Hátitáskámban az összes cuccom röhögve elfért.

Az első órákon füzetvonalazás volt a házi feladat, hiszen akkor még előrevonalazott füzetek sehol nem voltak. No az nem tartozott kedvenc feladataim közé, rendben el is maradtak. Ki is kaptam érte párszor.

Csak a legeslegelső napomra emlékszem kristálytisztán, annak is jó oka volt. A többi már ment simán. Az oviból egyenesen a suliba ballagtunk, elbúcsúztunk Aranka nénitől, a világ legaranyosabb óvó nénijétől és átsétáltunk a suliba. Kecskésen laktunk, az akkoriban még falunak számított.  Csak alsó tagozat volt a telepen.

Hogy miért emlékezetes ez a legelső nap, megosztom veletek. Nagyon szép, de hűvös idő volt. Aggódó édesanyám nem engedett a szép új fehér blúzomban és sötét szoknyámban menni, melegítőt húzott rám. Pedig az oviban én mondtam a búcsúszavakat el! A melegítőig nagyon büszke voltam erre az alkalomra, de ahogy anyu rám parancsolta azt a rusnyaságot, vége lett számomra a világnak. Végigbőgtem a búcsúzót és nem akartam a suliba átsétálni. Természetesen rajtam kívül mindenki ünneplőbe volt öltözve. Azóta sem bocsájtottam meg anyunak azt a számomra annyira nehéz napot, pedig azóta éppen 61 év telt el.

Ellenőrzés

Prédikátor új blogjába írtam és megdöbbenve vettem észre, ismét bevezette a komment-jóváhagyás rendszerét. Nos miért kell egy kommentet ellenőrizni?

Nem azt írja az illető, mint amit én szeretnék hallani, vagy netán másmilyen a stílusa, nekem nem tetsző. Az ilyen ember teljes bizalmatlanságot árul el a környezetével szemben. Hiszen, ha nem tetszik egy kommentelő, végül le is tilthatom az oldalról, probléma megoldva. De az állandó ellenőrzés sérti a kommentelők önérzetét. Így sajnos - lehet, másoknak nem is sajnos - nem tudom ezt a módszert elfogani. Eddig se voltunk valami nagy barátságban, ezután a kevéske kommentjeim nullává redukálódnak. Úgysem kedveli a mostani énemet, nem veszít sokat.

 

Tévedés ne essék, még csak kritizálni sincs szándékomban. Az elmúlt fél év megtanított arra, hogy egyszerűen kimondjam, amit gondolok. Nem mérlegelem, kinek, hogyan kell tálalni, más sem teszi. Alaposan megtanultam a leckét. Kimondom, még ha esetleg nem is tetszik annak, akit érint. Nem bántó a szándékom. Egyszerűen közlöm a tényeket.

Aki ellenőriz, az ellenőriz. megvan rá a joga és a lehetősége. Az indítékát nem ismerem csak. De mindenki úgy tesz, ahogyan a szíves és/vagy az esze diktálja.

Önmagam leszek ...

Mondja a TV-reklám, és el is határoztam, utána csinálom. Önmagam leszek, mivel mostanában olyan semmilyen lettem.

Energikus, találékony, kitartó, következetes és robbanékony voltam. Én legalábbis ilyennek láttam, ismertem magam. Most ezek a tulajdonságok nyomokban sem lelhetők fel bennem. Így kapóra jött a reklám, és már meg is rendeltem az Avontól a Rebel nevű parfümjét. Bevallom őszintén, nem változott semmi. (Most szabad egy nagyot nevetni). Igaz, nem is vártam, csak olyan aranyos ötlet volt. Az illat sem az igazi, de egy egyéniség megérte volna!

Várjátok, szedjem össze magam. Minden nap, még a legnagyobb melegben is, elmentünk apával valahová. No nem érdekes helyre, mert az apát nem érdekli no meg állni, járni sem nagyon tud. M. javasolta, menjek magam, ezzel egyet is értenék, de ha még ennyire sem cibálom ki apát az apátiából, az tragikus végű lesz.

Bevallom őszintén, nagyon unom már a kiruccanásainkat. Voltunk a Plázában, a Dugonics téren, a TESCO-ban nagybevásárolni, a kertben reggel 7-kor locsolni, stb.  Kiugrottunk este valamelyik fesztiválra, volt annyi mint a csoda, de őszintén, nem érte meg egyik sem a fáradtságot, míg apának ülőhelyet kerítettem, és próbáltam szem előtt maradni.

Hungarikum fesztivál

 

A héten a Mömax és a MÖbelix áruházakat néztük meg. Bútorboltok révén gyorsan akadt ülőhely apának is, én meg addig tátottam a számat amíg akartam. Ezt a kettőt igazán élveztem, bár ezt nem értem, két tök hasonló, hatalmas osztrák IKEA utánzatnak hogyan van létjogosultsága – igen közel egymáshoz – egy ekkora városban, mint Szeged. De ez legyen már az ő dolguk.

Ma bevásároltunk apának a közelgő klinikai befekvéséhez  (carotis tágítás) rövidnadrágos szerkókat, ki tudja 40 fok lesz vagy -15? Alaposan bemérgeltem magam. Éppen csak megnéztük a cuccokat, apa drága kijelentette, hashajtót vett be az este, így húzott is haza. A vásárlást már én magam fejeztem be.

Kiváltottam az útlevelemet, hátha az annyit emlegetett Norvégia bennmarad a lányom fülében, nem maradt, sőt gyanítom, idén még egyszer már nem leszek a vendégük. Pedig az egyetlen, ahová most szívesen elmennék, az Svédország és egy kicsit tovább.

Miután egy kolleganőm a nyakamon maradt 15 macskával, kiket naponta etet, megsajnáltam, és havonta egy állateledel gyűjtést szervezek a számára és a volt egyesületem támogatottjai megsegítésére. A Cicamentők szinte teljesen kikerült a látóteremből, csak a panaszok jutnak el néha-néha hozzám, ilyenkor vérzik a szívem.

Bevállaltam 3 db négyhetes kiscicát unaloműzőnek, aranyosak, lassan mehetnek gazdikhoz.

Egyebekben béna vagyok, a bal mutatómon még fekete a köröm, a jobb karom csuklótól könyékig le akar szakadni, a kiütéseim is kijöttek, ahogy elhagytam az antihisztamint, egyebekben megvagyok.

Hogy Ny. Ági hol van, azt csak sejtem, keresem kitartóan! És ahogy megleltem, ismét önmagam leszek!

Kedvenc foglalatosságom a hajnali repülő les (kár, hogy nem látszik)

Hogyan is kezdjem?

Igazából nem tudom. Nem azért nem írok, mert nem akarnék. Az meg van. Minden más hiányzik.

Hiányzik az egészség: a jobb csuklómtól a könyökömig bedagadt a kezem egészen a könyököm feletti részig, még orvoshoz is el kellett mennem miatta. Megállapította, szimpla ízületi gyulladás. Kaptam gyógyszert és kenőcsöt, no meg szigorú pihentetés javasolt. Igaz, még az írás is nehezemre esik.

Hiányzik az ihlet: még a gyulladás előtti időkben is számtalanszor feljöttem, elolvastam, ha volt mit, aztán elhúztam, nem volt témám. És most sincs. Pedig témából 67 évig nem voltam szűkiben.

Hiányzik az indíttatás. Nem érzem szükségét annak, hogy a még egyáltalán érdeklő dolgokat leírjam, mert azokat – biztosan tudom – nem kedvelitek.

Hiányzik az életkedv: elveszett menet közben, nélküle meg csak alszik, esetleg TV-t néz az ember.

Amim pedig van: egy 72 éves férj- millió félreértéssel, problémával, és a saját undorom a világtól.

És ami tuti biztosra megvan: az a nagy semmi!

Kész, vége

Hát sikerült lenyelnem a békát. Még néha kuttyog egy picit, de semmi több.

Viszont a napjaim sehogyan sem telnek. Ötleteim volnának, de a megvalósításuk problémás. 3 hétig kínlódtam a Facebokkal, az agyamra ment. Ha a mostani, már lassan egy  hónapos profilom is törlésre kerül, feladom.

Az idegeskedés és a helytelen evés, kevés mozgás meghozta eredményét, a súlyom is és a cukrom is megnőtt. Most ezt is próbálom lejjebb vinni. Óvatosabban eszem, és legalább lefelé gyalog megyek lift helyett, felfelé meg amíg bírom.

A svéd kint lét egy kicsit megszakította a kedvtelenségemet, de szépen visszakúszott. Ahogyan a meleg is.

Egyszóval, vagyok, de minek????

Itt vagyok, új életre vágyom!

Itt vagyok. Végre magam mögött tudhatom az egyesületet, persze, mondanom sem kell, sok kapcsolat romlott meg, sok meg véglegesen megszakadt. Vagy azért, mert adtam, vagy azért mert Évának adtam, vagy azért mert nem voltam hajlandó visszavenni. No meg azért, ami lett belőle. Jó kis gubancos helyzet alakult ki. De kész, vége. Még azt is letagadom, hogy közöm volt hozzá. Ebből persze sejthetitek, sok minden nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Sajnos a 3. gyermekemet mindörökre elvesztettem. Nagyon szemét emberek, álnok, érdek,  hazug, stb... tulajdonságokkal. A szívem egy része ebbe a cirkuszba belehalt. Ne nevessetek ki a nagy szavakért, de ez van. Végül a Facebook is elkezdett szemétkedni velem. Pontosabban, még oda is utánam nyúltak és mikor leültem, hogy OK. minden kész, csak azt vettem észre, az utolsó, végső profilom nincs sehol. Valaki bejelentett és törölték, vagy felfüggesztették. Most egy új néven szerkesztem két oldalamat, mert a végleges törléssel, valószínű a régiek  is törlődni fognak. Persze 5 ismerőssel nem sokra megyek a reklámozásukkal, így inkább csak magamnak csinálom őket. Egyetlen adatomat nem merem láthatóvá tenni, nehogy rám ismerjen valaki. Nagyon nem szeretem ezt az állapotot.

Az egyesülettel és az állatvédelem minimalizálásával szinte minden olyan emberrel megszakadt a kapcsolatom, kikkel eddig napi kapcsolatban voltam. Nem csörög a telefonom, nem írnak. Hirtelen nagyon magányos lettem. Kedélyem sem az igazi még, és a türelmem sem. Így azután apával is rágjuk egymást. Szinte óránként csattanok fel valamin. Egészséges embert is nehéz elviselnem, hát akkor egy félsüket, szenilissé váló öregembert. Tudom, én is az vagyok. De magamat legalább nem látom.

Így aztán van min dolgoznom. Egyetlen igazán jó dolog volt mostanában, az utam a lányhoz. Iza tüneményes, a lányom is kedvesebb volt, így klassz, csajos napokat töltöttünk együtt, mert a vőm meg nem volt otthon. Volt magamra is időm, amikor egyedül csatangoltam, és sok időt töltöttünk el együtt.

Most meg keresem a helyemet, mert így élni nem lehet!

Svédországban

Én legalább annyira meg vagyok lepve, hogy ott vagyok, ahol, mint Ti. Szerdán még tudatlanságban éltem. Azután jött egy telefon és vasárnap már repültem is. Egyedül, mert apa nem jött. Sem ide, sem sehová. Ez a végleges döntése. Ezzel jól kicseszett velem, de legalább ide azért eljövök, amikor csak lehet. Mehetnék máshová is nélküle, de akkor lelkiismeret furdalásom lenne. Így inkább nem megyek. (Az új elnök változatlanul rosszul működik, ha volna kedvem hozzá – de nincs – visszaállíthatnám a régi rendet, vagy választathatnék új elnököt. De már nincs kedvem ilyen cirkuszhoz. )

Hárman vagyunk lányok, és nagyon jól érezzük magunkat. A vőm még vasárnap délután elutazott, ma – szerdán – éjjel jön haza.  A délelőttjeim szabadok, ilyenkor egy térképpel a kezemben csavargok, bár eddig olyan helyekre mentem, ahol már voltam. Miután jellemzően autóval közlekedtünk, még ezek is más oldalukat mutatják. Szép a város, és szépül tovább, csak a nagy és szokatlan szárazság égette ki a füvet. Ilyet Livi még nem látott, pedig itt él már elég régen.

Pénteken megyek haza, délután már otthon leszek. Ilyen hosszú időt még nem töltöttem kint a gyerekeknél, és ez is pillanatoknak tűnik.

Látogatóim
2011. december

Kedvenceim

 

Új kedvencem

      

Feedek
Megosztás
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @Eager: Szegényke... olyan elesettek tudnak lenni.
    (2018-09-17 19:31:48)
    Egy hét
  • Eager: @Prédikátor: Hát megkottyant azért! De 11-re itthon voltunk és most nyalogatja a sebeit, mert most lánctalpas nyomok vannak szegény nyakán. Mit is mondhatnék, nehéz éve volt.
    (2018-09-17 17:36:59)
    Egy hét
  • Prédikátor: @Eager: Tudom, mert a lányom is az.
    A kapocskiszedés egy ilyen kemény legénynek meg se kottyan.
    (2018-09-17 09:52:55)
    Egy hét
  • Eager: @Prédikátor: Egy volt pánikbeteg nehezen tud kivetkőzni önmagából. Mostanában ritkán jön elő, de akkor nagyon és a legváratlanabb helyzetekben. Igazán büszke vagyok az öregemre. Csak a kapocskiszedésen legyen túl.

    Még itthon vagyok. Várom apa hívását, és ugrok. 10 ó.
    (2018-09-17 09:44:11)
    Egy hét
  • Prédikátor: Szerintem, téged jobban megviselt, mint a párodat. Férfiasan állta a sarat. Valamit kitalálhatnál pánik ellen, mert így egy bajból lesz kettő.
    (2018-09-17 08:56:24)
    Egy hét
  • KŐRBEJÁRÓKA: Haladni kell a korral, dizájnos lett.
    (2018-09-16 19:02:44)
    Egy hét
  • Prédikátor: @Eager: Nincs mit, a lényeg, hogy jól van.
    (2018-09-12 18:33:30)
    Jaj nekem!
  • mizsima: Nagyon köszönöm a jókívánságot és amint az előző posztodhoz írtam, megvan az örömöm bennetek. Ha nem is vagyok gyakran itt, azért olvaslak titeket és nagyon elkeserít, ha azt látom, hogy nincs békesség...
    (2018-09-12 16:39:42)
    Mária napra!
  • mizsima: @Eager: Ó, ez nagyon jó hír.És az is nagyon jó, hogy végre tudtatok egymással úgy beszélgetni, mint régen. Nagyon örülök nektek.
    (2018-09-12 16:37:47)
    Jaj nekem!
  • Eager: @mizsima: @Prédikátor: Köszönjük. Apa jól van, már a drén-csövet is kivették a nyakából.Végre felkelhet!!! Remélem nem lesz semmiféle komplikáció.
    Kösz Icu, hogy végigizgultad velem a műtétet!
    (2018-09-12 15:12:07)
    Jaj nekem!
Címkefelhő