About my world

Az én világom, avagy ahogyan én látom a világot

Szép az élet ...

Nagyon úgy néz ki, a 45. házassági évfordulónkra válás lesz az ajándék. Itt leskelődik, olvassa miket írok róla, nem szeretem, sőt nemhogy nem szeretem, ki nem állhatom, nem bírom elviselni. Mondja ő szent meggyőződéssel.

Hát, ha ő így érez, azt hiszem tényleg jobb lesz, ha legalább jogilag függatlenítjük magunkat. Menni nem tudunk sehová, itt kell maradnunk az egérlyukban, de ha úgy lesz, legalább nyugodtan elküldhetjük egymást a csudába.

Én már nagyon belefáradtam. Nem csak apába, az egész életbe. Érne már véget!


Akármi

Nem tudom, még ma is jellemző-e az emberek újévi fogadalom-tétele. Alapjában nem butaság egy változtatást egy eseményhez kötni, egy nem is akármilyen eseményhez, mint az új év kezdete. Persze, mint minden, ez is ellaposodott, sokan nem tartották meg, és az egész jelképes lett. Inkább csak azt mondjuk el vele, miben is kellene változtatnunk, de olyan nagyon nem is akarjuk, vagy nem éri meg a belefeccelt energia, vagy biztosan tudjuk, úgyis feladjuk.

Nem kívánok én sem újévi fogadalmat tenni, de áttekinteni az előző évet mindenféleképpen megéri. Sőt, következtetéseket is vonhatok az eredményből.

2016 életem egyik igazán kimagasló évének  mondható, jó és rossz értelemben egyaránt.

A magánéletem elrettentően rosszul sikeredett, apával az életünk néha elviselhetetlen, erre megoldást nem is ismerek. Biztosan naponta lesz olyan problémánk továbbra is, melyet én magam nem tudok megoldani , és lesz olyan, melyet nem is szándékozom.

Elnöki életem annál sikeresebbnek bizonyult. Egyesületünk ilyen aktív még egyetlen évben sem volt, és az elnyert pályázat, támogatás, no meg saját terveink megvalósításával alaposan felértékelődött szervezetünk az állatvédők  és városom megítélése alapján egyaránt.

Gyermekeim esetében is hasonló kettősség volt a jellemző. Lányom sikeres, okos anya, feleség, ember, orvos és kutató. Büszkék lehetünk rá. Ugyanakkor fiunk egy zseniális eszű, kényszeres csődtömeg.

Ezt a „dupla kettősséget” egyedül megoldani nem tudom. Segítségem sincs benne. Egyetlen dolgot tehetek, vitetem magam az árral és megpróbálok mindenhez jópofát vágni. Azt pedig biztosan tudom, erre nem vagyok képes. A jól menő egyesületemet pedig nem fogom egy lenézett, kevésre tartott, fél-alkoholistának átadni. Így viszem az igát tovább.

Ezek ismeretében kívánok magamnak sikert, kitartást, erőt az új évhez.

BUÉK

Felölti remény-kabátját a tegnap,
feledésbe készül vetni a múltat.
Fenyves erdők s bércek zúgják: van holnap!
Bátraké a jövő, sziklába vésd álmodat!

Gyere! Remény-kabátba bújva hát lépj,
öleld magadhoz a várt-holnapot.

Rajtad múlik... élted a jövődnek rajzold!

Kedves Barátaim!
Kívánok nektek boldog új esztendőt, jó egészséget, boldogságot!

Már is vége

Igen vége nálunk, a mi kis lakásunkban, már véget is ért a karácsony. Elég volt idénre és talán életem teljes hátrelevő részére. Belefáradtam beleuntam, besokalltam. Pedig még csak 25.-e reggel van.

Nem fogom tűrni, hogy egy férfi – még ha a fiam is – a mi általunk lakott lakásban olyan dolgok lenyelésére kényszerítsen, mint amelyek hozzátartoznak az ő pedantériájához. Ami már nem is az, hanem betegség. Kényszer, melyet gyógyítani kellene.

Nálunk karácsony este – ha hármasban ünnepeljük – és általában így van, pontosabban így volt, csak azt lehet mondani, amit a gyermek akar hallani, nem lehet egy egészséges közbevetés, nem lehet egy normális, nem azonos nézőponton nyugvó vita, mert megsértődik és elmegy. Sajnos tegnap este nem ment el. Így egész este nézhettem, ahogy undorodba visszaveszi a cipőjét, mert a talpára ragadt egy macskaszőr, ajánlottam neki ehte szűz szobapapucsot, de még azt sem fogadta el. És csak  vizsgálgatta, hol van még, a székén, a szőnyegen, mindenhol egyetlen macskaszőr is.  Mikor szegény Kiki hozzásimult a nadrágjához, betelt a pohár, és abból a picuri szobából is ki kellett zárni a cicákat.

Biztos vagyok benne, a küldött töltöttkáposztát is kiönti otthon, mert abban is lehet valami nem oda való. Csodálkozom, hogy egyáltalán evett és ivott velünk.

Mindig szerettem a karácsonyt és imádtam az apró kis meglepetéseket, amiket a már előre megbeszélt ajándékon felül készítettem. Én, mert senki másnak eszébe sem jutott. Ajándékot sem hozott, nemhogy meglepetést, hiszen meg van mindenetek…. és átadott 2 üveg alkoholmentes pezsgőt.

Miért nem lehet egy akár százforintos boltban vásárolt illatgyertyát egy szép masnival átadni egy mosoly és egy puszi kíséretében? Miért nem lehet elviselni egyetlen estét – pontosabban néhány órát – pedantériánkat félre tenni, egy e fene, majd kimosom, lekefélem azt a néhány macskaszőrt. Miért kell véres kardként körbehordozni, és hozzá szenvedő arcot vágni? És ha tudja, hogy ilyen, miért kell egyáltalán eljönni és tönkre tenni ezt a szép estét? Bőven elég lett volna egy koccintásra felszaladnia! Így viszont könnyek között aludtam el, késő éjjel.

Sikerült olyan mélyre leásni magam, hogy még egy verőfényes séta sem segítene, de szó sem lehet róla, valami rondaság esik. Nem tudok kimozdulni sehová, hiszen mindenki ünnepel. Így lezártam 2016. karácsonyát, megfogadtam, soha többet így hármasban nem töltünk el egy estét, kiraktam a karácsonyfát az erkélyre, úgy feldíszítve.

Gondolom, végigolvasva nem adja vissza viszontagságaimat ez a kis poszt, de aki élt már így, sokkban végig egy teljes ünnepi estét, talán el tudja képzelni. Ha nem, arra is kész vagyok. Most pedig visszafekszem aludni - már ha tudok.

 

 

Boldog karácsonyt!!!

Miután hülye fejjel lámát csináltam magamból, mert azt hittem okosabb vagyok mindenkinél, és kiderült ez nem egészen így van, felküzdöttem magam a bloggerre. Nem volt egyszerű, kb 10x próbálkoztam.  De végre itt vagyok.

A képen lévő kis versecske tökéletesen elmondja, amit én is tartok a karácsonyról.

Kívánok Nektek szeretettel teli, boldog karácsonyi ünnepeket! Szeressük, amink megadatott, és gondoljunk arra, ez csak ebben a pillanatban van így. Azt viszont remélhetjük, még sok pillanatig!

Karácsony -5

Még soha nem utáltam ezt a kis lakást, de most nagyon. Tudom, ez volt az egyetlen megoldás – apa is mondja ám, de sokszor, már vagy 5x elmondta ma reggel is, és ettől, ha lehet, még idegesebb vagyok. Vége a plüsscicás gyűjtésnek, vége a hódmezővásárhelyi gyűjtésnek, itt ülök egy egészen szép összeg tetején, és remegek az idegességtől. Ha volna merszem, no meg ha nem félnék, hogy valaki fejére esik a hatodikról, kidobálnék mindent az ablakon. Miután ez a kézenfekvő megoldás szóba sem jöhet, egyik oldalról a másikra rakom, majd a másikról az egyikre, közben érzem, csak rohan a vérnyomásom felfele. Hogy mit? Mindent! Dekorációt, szóróanyagot, kutyagumit, amik egy hetes és egy háromhetes rendezvényen szükséges. Kiki – az új cica – mert az is van, csak hogy még tovább bonyolítsam az életünket, meg állandóan a lábam alatt. Két lépésenként hasra akarok vágódni tőle.

A kocsiba sem vihetek le semmi, mert az is dugig van. Az olajradiátor, székek, táskák, alig tud egy plusz utas beülni. Éppen most hozta fel az egyik táskát apa, így az ide-oda pakolásra sincs már hely. De indul az öreg egy fuvarral a kertbe. Még szerencse, hogy nem engedtem eladni!!!
Pedig nincs is beleszólásom.

Egyszóval, totál ki vagyok. Ha most össze volna dugva a rendszer – persze nincs, minek, ugyan az is itt foglalja a helyet, feltennék egy jó CD-t. Talán lecsillapítana egy kicsit. Lehet, iszom egy fincsi gépi kávét, összeszedem magam, és elmegyek valahová. Pl. veszek egy karácsonyfát, ha már semminek nincs helye, igazán nem zavarhat jobban egy plusz felesleges darab. És illatos és szép …

Hogy itt milyen jó is volt, ültünk, mosolyogtunk, beszélgettünk...

Karácsonyi előzetes

Tényleg nagyon finom volt!

Már meg sem lepődtem

Most kaptuk a hírt, lánykámat beválasztották a Svéd Mensába. Hiába, anyja lánya.


Karácsonyi előzetes 6.

Karácsonyi előzetes 5.

Ugyan hamarabb megkaptuk, de  nagyon szép ajándékaink vannak!

Karácsonyi előzetes 4.

Tesók

Karácsonyi előzetes 3.

Nászék

Karácsonyi előzetes 2.

Karácsonyi előzetes

Helyzetjelentés

Megenyhült az idő, és lettem olyan beteg, alig birok mozdulni. Egyfolytában 25-nél többet is tudok tüsszenteni – ilyet még életemben nem csináltam – a torkom, mintha parazsat nyeltem volna, az orrom, mint a bohócorr. Még szerencse, a hétre nincs sürgős dolgom. A szombati gyűjtésen is elég bengás voltam, de mára totálkáros lettem.

Nagyban készülünk az ünnepekre, tervezzük a nagy bejelentést, és az ahhoz kapcsolódó pénzgyűjtést. Ettől már égnek áll a hajam, életemben nem csináltam ilyet. Hogy mennyire lesz sikeres? Remélem a belefeccelt pénzünk visszajön.

Kedvenc kolléganőm egyfolytában töri a borsot az orrom alá. Majdcsak kibírjuk február végéig. De folyamatosan derülnek ki róla jobbnál jobb dolgok, csak kapkodom a fejem. Pedig azt hittem, már kiismertem.pedig dehogy, még mindig meg tud lepni.

Ezen a szabad néhány napon akartam a karácsonyi nagytakarítást elvégezni, de úgy tűnik 18. utánra marad. Az is elég ehhez a parányi lakáshoz.


 

Köszönjük minden állatbarátnak, ki adó1%-át
Egyesületünknek ajánlotta fel!

Szegedi Cicamentők Állatvédő Egyesülete
adószám: 19561802-1-06

            

"Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség,
amely csak a mi segítségünkkel maradhat fenn."
Gerald Durrell

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja
gondolatait a dolgokról és más emberekről,
a dolgok és más
emberek megváltoznak vele szemben...

Az ember nem azt vonzza, amit
szeretne,
hanem ami rá hasonlít...
Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk.
Saját magunk...
Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye...
Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk
és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..."

*Dale Carnegie*

Feedek
Megosztás
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: Szerintem is jót tenne, ha kipróbálnák, milyen az élet a másik nélkül.
    (2017-01-13 13:08:54)
    Szép az élet ...
  • KŐRBEJÁRÓKA: Mindent nagyon meg kell gondolni. Valamennyi időre el kellene menni valamelyikőtöknek, hogy egyedül kiszellőzzön a fej. Újragondolni mindent.

    (2017-01-13 11:19:20)
    Szép az élet ...
  • Prédikátor: @Eager: A magányban nem az a rossz, hogy egyedül vagy. Nehéz elviselni, hogy nincs, akivel megoszd a terheket és az örömöket, nincs akinek igazán fontos lennél.
    Most is azt csinál(hat)tok külön-külön, amit akartok. Az együttélésből továbbra is fakadnának konfliktusok, ráadásul az anyagi függetlenséggel - ha jól tudom - te járnál rosszul.
    Szerintem nem rossz ember a férjed, egy kicsit elkényelmesedett, de 70 évesen te sem fogsz ám cirmos cicákat kergetni.
    A bocsánatkérést soha ne utasítsd vissza! Nem tudhatod, lesz-e következő alkalom. Néha gondolj arra is, te sem vagy könnyű eset és kibírt melletted ennyi évet.
    (2017-01-12 14:03:42)
    Szép az élet ...
  • Eager: @Prédikátor: Szívesen átadom arany életem!!!
    Tudom, milyen rossz egyedül, ha csak egy hosszú délután elmegy, máris érzem. Még az orvosom is azt mondta, jobb egy rossz házasság, mint a magány. De üsse kavics, kipróbálnám.
    Persze nálunk még nincs szó magányról. A helyzetünk csak jogilag változna. Nem tudunk külön költözni, arra már nincs elég pénzünk.
    De akkor mindketten azt csinálnánk, amit akarunk, ő eladhatná a kisházat, (így is eladhatja9 és nem lenne jogunk egymás életébe beleszólni.
    természetesen este bocsánatot kért, azt hiszi, ezzel minden el lett törölve. Hát nem.
    (2017-01-12 07:38:18)
    Szép az élet ...
  • Prédikátor: Ja, macskát ne hozz!
    (2017-01-11 09:20:44)
    Szép az élet ...
  • Prédikátor: Ez olyannak látszik, mint amilyen a depresszió. Vagy mindkettőtöket érint, vagy csak az egyiketeket és "lehúzza" a másikat is.
    Szedd össze magad anyám, mert fogom magam leutazom hozzád és helyre raklak!Vagy gyere te ide és meglátod, milyen pazar egyedül az élet. Aztán majd rájössz, hogy arany életed van, csak eddig nem tudtál róla.:)
    (2017-01-11 09:20:20)
    Szép az élet ...
  • Prédikátor: @Eager: Nehéz megérteni az ún. különcöket, miért viselkednek úgy, ahogy. Nyilván megvan az oka, miért gubózik be. Védi magát a környezetétől. Úgy érezheti, senki nem érti meg, még te sem. Milyen a viszonya az apujával? A férjednek mi a véleménye róla? A lányodat nem értem, legalább tanácsot adhatna, hogyan közeledj hozzá. Már csak azért, mert a távolságtartás nem megoldás.
    (2017-01-09 08:51:27)
    Akármi
  • Eager: @Prédikátor: csak összefoglalóként írtam, nem zavar, hogy róla beszélünk, sőt. De sajnos nagyon sokat nem tudok róla, ami számomra igen elkeserítő.
    Véleményem szerint ő zárja be magát, és ahogy öregszik, már 40 éves, egyre rosszabb lesz.
    (2017-01-08 19:46:55)
    Akármi
  • Prédikátor: @Eager: Ha nem akarsz többet beszélni a fiad problémájáról, akkor lezártuk. Csak annyit tennék hozzá, általánosságban kéne foglalkozni a hasonló "különc" fiatalokkal, mert szinte minden családban van, aki a többiek számára megmagyarázhatatlanul viselkedik. Jól látja M. Két, egymással szemben álló ember közötti rács nem árulkodik arról, melyiküket zárták ketrecbe. Nálunk az unokaöcsém és a lányom is mutat hasonló jeleket. A lányom elintézi azzal, hogy "ilyen vagyok és kész! Nem muszáj engem elviselni." Tündéri, aranyos teremtés, de ha felbosszantják, elveszti az önkontrollját. Gyakorlatilag senkivel sem tud együtt élni, hiszen minden kapcsolatban vannak konfliktusok. Először türelmes, aztán begurul olyan lesz, mint az úthenger.
    (2017-01-08 11:32:08)
    Akármi
  • mizsima: @Eager: Lehet, hogy neki van igaza! Megteremtette magának azt a közeget, ami neki jó és aki ezt nem fogadja el, az elmehet a sóhivatalba.
    Mi meg folyton csak nyavalygunk,mert olyanná akarjuk változtatni a világot, amiről azt gondoljuk, hogy jó...és nem sikerül.
    (2017-01-08 10:16:27)
    Akármi
Címkefelhő