About my world

Az én világom, avagy ahogyan én látom a világot

Közelgő szülinapomra

El sem akarom hinni, csütörtökön 66 éves leszek. Ijesztő, és egyre ijesztőbb lesz a még hátralévő évekkel számolva. Szerencse, nem tudjuk hány is van belőle.

Kérem, én nem vagyok öreg. Bármennyire is a béka feneke alatt ücsörgök már egy jó ideje, az alaptermészetem még mindig mosolygós, virágszedős, langyos eső felé forduló, néha táncra perdülő, csak egy fájós, bár viszonylag kevés problémával küszködő öreg testbe zárva.  Kérem, én igazából szeretek élni! Kérem, én szeretek dolgozni! Kérem, én szeretek szervezni, alkotni, bár lustálkodni is.
Kérem, én lélekben még olyan fiatal vagyok, mint akár 30 éve. Kérem, én szeretek viccelődni, nevetni, sírni, érezni  és éreztetni.

És kérem, nem értem, ha megpróbálok ennek megfelelően viselkedni, megdöbbennek az emberek. Egy fehér hajú nyanya fogadja el a felajánlott ülőhelyet, mert ellenkező esetben még meg is sértem a felajánlót. Pedig nem kell, nincs rá szükségem. És ha elejtek egy-egy viccesnek szánt megjegyzést, ne tessék furcsán nézni rám!. És ha néha táncra perdülök, vagy jókedvemben (ilyen is van) annak megfelelően viselkedem, ne tessék bolondnak tartani.  Természetesen, ha a helyzet úgy kívánja, komoly vagyok, és tartom magam a fontos elveimhez. Tudok komolyan tárgyalni, és már tudok normális rádióriportot is adni.

Igaz, sokat vagyok mostanában a béka feneke alatt. Sokszor bántanak emberek, tudatosan de sokszor enélkül is. Sokszor és sokhelyen fáj. Ilyenkor tűrök vagy beveszek egy tablettát. Néha még jajgatok is.

Ugyanakkor . komoly, elveihez hű, korrekt, becsületes ember vagyok, ugyanezekkel az elvárásokkal mások irányában.  A közelmúltban feladtam egy pillanatra szigorú elvárásomat, és nevetségessé váltam. A magam szemében biztosan, a kollegináéban nem tudom, ráadásul sikerrel sem jártam.  Többet ilyet nem is fogok tenni. Még tanulni is tudtam saját hülyeségemből.

De kérem, akkor miért érzem úgy, hogy valamit nagyon nincs rendben?

Tenorista-veszély!!! Vigyázzatok!

Igen, kedves Bíborkalaposok, Laci, egy lehetséges tenorista bújkál itt köztetek. Én a feltöltőkártyás gazfickó. Ország szégyene.

Nem tehetek róla, szeretem. Praktikus, az ember nem beszéli agyon magát, mert lefogynak a percek. Soha fogalmam sem volt, hogy ezzel a módszerrel és készülékkel én egy gyanús elem vagyok. Pedig olyanannyira, hogy igazolni kell magamat és a hozzám kapcsolodó SIM-kártyákat, de még a készüléket is.

Tegnap TESCOban jártunkkor meglepődve vettem észre, nem kígyózik sor a Telekom előtt. Gyorsan ki is használtam a lehetőséget, összesen ketten voltak előttem. Azonban sorba derültek ki a turpisságok, nem elég, ha a számok és jómagam vagyok jelen és bevallom bűnömet, ott kell lenni a készüléknek-készülékeknek, ami természetesen sokunknál nem volt. Én olyan szerencsés voltam, az egyik dominóm előfizetésessé lépett elő, a másik meg lejárt, így elég volt az egyetlen, jelenlleg használatban lévő készülékem jelenléte is. Persze, ahhoz, hogy biztosan tudjam, a régebbi SIM-em már nem él, sorba kellett állnom a nem létező sorban és kikérni az illetékes ügyintéző igazolását. Naívan megkérdeztem, mi lesz a jelenleg előfizetői státuszban lévő szintén dominós kártyámmal, ha számot cserélek a Magenta csomagomban, mert akkor az a kártya ismét feltöltőkártyás lesz. A kollegina mosolyogva megnyugtatott, ezt minden évben meg kell ismételni. Megrőkönyödésemre ő is megrőkönyödött, ez csak természetes, milyen értetlenek is vagyunk mi botor telefonosok.

Igen, azok vagyunk, mérgesek, igaztalanul meghurcoltaknak tartjuk magunkat. Mert ez már az, állampolgári zaklatás.  A szerencsétlen nép azt hitte, eleget tett kötelességénak, tőle telhetően bizonyította, nincsenek rossz szándékai, csak egy praktikus lehetőséggel kívánt élni. De ezt - a mostani felállás szerint - életünk végéig kell bizonygatnunk. De úgy kell neked, ki királyságban élsz!

A béka segge alatt

Ha megkapargatnám a talpam alatt a talajt, a Föld másik oldalán bukkannék ki! Van még lejjebb?


A hab a tortán

Készültünk az éves közgyűlésre, ahol a tagságnak el kell fogadnia az előző évi pénzügyi beszámolót és a közhasznúsági jelentést.  Már hónapokkal előbb egyeztettem a könyvelőnkkel, mikor hirdethetem ki a közgyűlést, és rögzítettük a dátumát is. Ennek is eljött az ideje. természetesen a gyűlést megelőző este kaptam meg a könyvelő által elkészített anyagunkat. Nézem tetszik, elégedettek lehetünk. És akkor megpillantok egy adatot, az évi pénztár nyitóösszege 1.200ezer Ft. Elsötétült előttem a világ, nem kaptam percekig levegőt, az én nyilvántartásom szerint ez az összeg egyszázezer Ft. Kapom a telefont, hívom. Nem veszi fel. Írok e-mailt, nincs válasz. Írok a Facebookon, semmi, írok a messengeren 2 perce lépett ki. Hol a fenében van ez a nő, mert ez a hatalmas összeg lehetetlen. Irreális. Végül nem tudtam mást tenni, átmentem az irodájába, Két alkalmazottja fogadott, Orsi átment Vásárhelyre, a mamája rosszul van. Ezzel megértettem, miért nem tudtam elérni. De akkor is tisztába kell tenni ezt a dolgot, mert aludni tutira nem fogok.
Kedves volt a két lány, elmondom mi is a problémám. El szeretném az összes számlát kérni, mert nagyon nem stimmel valami. bazi nagy munka lesz, de meg kell találnom a hibát! Végül nem nekem kellett leellenőriznem a számlákat, a két lány megtette. Az eredmény gyakorlatilag semmi.  Végül én magam jöttem rá a két hibára, melyet a szakképzett könyvelők elkövettek. Két nagy bevételünkkel kellett volna a pénztáram összegét csökkenteni, ami nekik nem jutott eszükbe.  Én, a civil kellett, hogy megoldjam ezt a hatalmas melléfogást. Még egy bocsánatkérést sem kaptam

Bolondország

Megyünk hazafelé, előttünk egy körforgalom, melyre rá is hajtunk. lehajtani már nem tudunk, mert előttünk áll egy kocsi, melyben egy férfi és egy nő üti egymást, a férfi néha ki akarja  a hölgyet lökni a kocsiból, de ő ellenáll, erre még nagyobb a verekedés.  Már ott tartottunk, rendőrt hívunk, vagy 5 autó dudált, a körforgalom bedugult, mire nagy nehezen  észbe kaptak és levánszorogtak a körforgalomból. Hogy van-e túlélő, nem tudom.

Készülünk a Hídi vásárra, szokásomhoz híven elzarándokolok a szervezőhöz, fizetni, no meg plusz információkat szerezni. 10-re mentem, köztudottan nem koránkelők.  Csengetnék, nem működik a csengő. Beengednek, az ajtó zárva. Senki nem tud válaszolni kérdésemre, hol vannak.  Otthon írtam egy e-mailt, melyre azonnal jött a válasz, sorry, itt vagyunk egy sarokkal odébb, elköltöztünk.  Másnapra megbeszéltünk  - már az új helyre – egy találkozót. Odaérek, sehol semmi kiírás, hol is lakozik a sok iroda közül az általam keresett, megszólal a telefonom. A  tali-partnerem hívott, beteg lett a gyermeke, nem tud jönni. A pénzt adjam le, ha ugyan lesz valaki, az irodában. Még éppen sikerült elérnem a távozó fiatalembert.

Pályázatot nyertünk – már megint – intézem a szerződéskötéshez a szükséges nyomtatványokat. Kell banki papír is, bemegyek hőn szeretett, az ország legdrágább, bankomba. Jé, hová lett a fele? – kérdezem a sorszámkiadó hölgytől.  felújítjuk, hangzott a válasz.  Az én papíromat egy másik helyen adják, a vállalkozói részleg elköltözött a felújítás idejére.  Csodálkozó tekintetemre jött a válasz, a sajtóban is közölték, sőt a magánügyfeleket e-mailben is értesítették. Miután én magánként is oda tartozom, csupán két kérdésem volt. Én miért nem kaptam, és miért a magánügyfeleket értesítették egy vállalkozókat érintő változásról. A kezembe nyomott prospival elgyalogoltam a megfelelő helyre, hatalmas iroda, minimum 15 munkahellyel, mindben ültek is semittevő ügyintézők.. Ügyfél kb 3 az egész kócerájban. Nekem mégis 20 percet kellett várnom egy szaros igazolásért. Mikor kijöttem, nem maradt egyetlen ügyfél sem.

A Postán beállok a sorba, mert végre sikerült összegyűjtenem az összes igazolást, amit vissza kellett küldenem.  Látom, a két nyitott ablak között áll egy hölgy és szorgosan tölti a csekkjét. nem szólt semmit, csak akkor, amikor én kerültem volna sorra, hogy most ő következik.  Úgy lekiabált, hogy alig maradtam talpon, mit képzelek, minek van ő ott??? Nem is lett volna kifogásom, ha a sorban tölti a csekkjét, de így oda tudott ugrani, ahol éppen ablak szabadult fel, mikor befejezte a töltögetést. Még a gyermekeit is felhozta, kik valahol – nem tudom hol – játszottak.  Kínomban csak annyit jegyeztem meg szendén, kölykei a nyulaknak is vannak.

Kiszállok az autóból, mellyel apa a járda szélén leparkolt. Összeszedtem a motyómat és indulok haza, a kapunkhoz. Úgy kellett elugranom egy kerékpáros elől, majdnem elgázolt. És már kiabált is, ez kerékpáros út, tűnjek onnan. Közöltem vele, azon igyekszem, de nincsenek szárnyaim, hogy átrepüljek a kerékpáros sáv felett. A gyalogos sávhoz csak így juthatok el a kerékpáros kihagyásával.  De ekkor már egy másik elől kellett elugranom, így inkább nem várva meg az öreget, átszaladtam a gyalogos sávba, veszélyeztetve az ott száguldozó kerékpárosok testi épségét. Hála az égnek, megúsztuk élve.

Csipkerózsika álmot szeretnék

Úgy száz évig, mint a mesében, szeretnék öntudatlanul aludni rózsák árnyékában. Nagyon elegem van már ebből az évből (vagy ezt már mondtam?), jó még nem igazán történt velem.  A temetések leálltak, hála az égnek! De az exjelöltem nagyon csúnyán kijátszott a hátam mögött, ha egy cselekedet lehet erkölcstelennek minősíteni, ő egy kurva.  Természetesen szerinte ártatlan mindenben. Ha úgy igazából leírnám, miket tett mögöttem – mert azt hitte soha semmi nem derül ki – ebben ugye jó nagyot tévedett- mindent tudtam, vagy ha nem, hát később megtudtam, regényt kellene írnom. Titok már nincs, csak hatalmas megvetésem irányában. Erkölcstelen, inkorrekt, gerinctelen ember. Még szerencse, hogy régen lemondtam róla. Péntektől már nincs velünk, még pár dolgot lerendezünk, és soha nem akarom látni. Természetesen hiányzik a sok segítség, mert gyakorlatias beállítottságú volt, úgy dolgoztunk együtt, hogy még egy szóval se kellett figyelmeztetnünk a másikat. Profi páros voltunk. Nagyon fáj, hogy ekkora segítséget így el kellett küldenem, de a kivitelezés nem minden. A becsület, az önálló gondolkodás nálam alapkövetelmény.

Még a kis fehér cicámtól is meg kellett válnom, nem tudom mennyit bír még el a szívem. Apa öregsége, no meg az enyém is, az állandó félre – és nemértések váltotta veszekedések kezdenek kikezdeni.

Lassan egy zsémbes öregasszony leszek. Pedig nagyon nem szeretném.  Szép tavaszt, nem hóvihart, nyugalmat, szeretet keresek, de nem találok.

Itt vagyok II.

Remélem immár véglegesen tudok maradni. Az egyesületi szünetből nem lett semmi, ki sem látszottam a munkából.  Gyűjtés, rendezvény – bizony már megkezdődtek a szabadtéri rendezvényeink, és végül a nyakunkba szakadt az áldás, ismét kaptunk 100 nőstény ivartalanítására elegendő támogatást Svájcból.  Lenne pályázatírás, de ennek kerek-perec nemet mondtam, ha valaki meg akarja írni, tegye.

Kész lett a csodálatos kádunk, melyet jobb híján felújítattunk.  Ragyog, mint a Salamoné. Igaz, semmivel nem könnyebb a bemászás, majd szerzünk valami megfelelő alkalmatosságot.

Apával több a mosolyszünet, mint a mosollyal teli percek. Úgy tűnik, már erre álltunk be. nekem már így is jó.  Bár tényleg kiabálós lettem, még magamnak is hangos vagyok. jelzem apa nem hall egyik fülére, így szuperül tudunk beszélgetni. Tök izgi, szerintem az egész ház hallja.

Aggódom a lányért, már miért ne kelljen valamiért aggódni. Odakint egyre nehezebb lesz az élet a biztonság miatt. Már a következő cirkuszt is beígérték. Bár ők ugye nem Stokholmban laknak, de állítólag Malmő az egyik legveszélyesebb európai város.  Ahhoz viszont közel laknak.

Mizsima! Tényleg csak ennyi idő telt el Jézus bevonulása és megfeszítése között? Virágvasárnaptól Nagypéntekig? Nem akarom elhinni. pedig ezt olvastam. Onnan jött az eszembe, hogy Virágvasárnap voltunk húsvétolni Sándorfalván, és megnéztem. Olyan csodálatos idő volt, és annyira jól sikerült, sütkéreztem a  gyerekek kedvességében. Ráadásul okosak és ügyesek is voltak az általunk kérdezett dolgokban.

Itt vagyok

Kicsit remélem, hiányoztam.  Ha nem…  azt sajnálnám.
Túl négy temetésen, ahol a négy nőből a kettő fiatalabb (66, 77 évesek) áttétes mellrákban halt meg, megdöbbenve értesültem, hogy az özvegy húgának ( a másik unokatesó) – neki már régen volt mellrákja, állítólag most tünetmentes -  a lányát kemózták, most pedig sugárkezelést kap, szintén mellrák miatt. Ő 30 éves. Náluk már genetikai vizsgálatot is végeznek a családban.  Ennyit a 7ezer mellrákos nőről  és a 400 áttétesről.
Gyógyírként most a kertbe járok, amire különben nagy szükség van, és figyelem a rügyek fakadását, a virágok nyílását. Az élet másik oldalát.
Sajnos a kert nagyon elburjánzott, az összes futóm befutotta az összes lehetséges futóhelyet. Macsetével (láncfűrésszel) járom a kertet. Szegény Józsi szomszéd, ki tanúja volt a fűrészes balesetemnek nagyívben kikerüli mék a környéket is, ha dolgozom, pedig megfogadtam a páros felállást mellőzöm a láncfűrésszel kapcsolatban. Így nincs is baj. Baj a metszőollóval van, ami alaposan összetörte már a kezemet, alig tudok írni, úgy fáj minden porcikája. Holnap nem is fogok csak a házban dolgozni.
Legutóbb az időkép felhős, esős időt jelzett a mostani hétre, ezért verőfényes napsütésben ültetem a garantáltan futásmentes rózsáimat (max. magasságuk 40 cm!!!!) és a csodasövényemet. A rózsák már meg is eredtek, a csodasövényem – majd leszakad a derekam – még nagyon szárazvessző-kinézetűek. De a remény hal meg utoljára. Ha már nagyon melegem van, bemegyek a házba, mert a költözés óta ezt alig lehet megtenni. Már felszabadítottam és kitakarítottam egy sarkot a kisebb szobában, és szépen pakolok ide, a később felszabadulóknál ismétlés (takarítás és pakolás). Remélem megérem, hogy szép rend és tisztaság lesz a kisházban. Abban a kisházban, ahol apáék a zenepróbákat tartották, akkora volt a hely.

Ami elromolhat, az el is romlik elv alapján amihez csak nyúlunk, rossz. Most éppen a kút adta be az unalmast, csak pumpálni lehet, szivattyúval nem műxik.  Tűzgyújtási tilalom lévén az összegyűlt faágak, vesszők, stb kezdik uralni a kert hátsó részét, de úgy döntöttem, ilyen apróság már nem zavar.

Miután hazajöttünk, bemászom a kádba, lezuhanyozom és nézem a TV-t. Ja és mosom a rengeteg poros cuccot a kertből.

Egyesületi szünetet tartok!

 

Ez nem az én évem

Ez az év még jót nem hozott nekünk. Semmi nem sikerül, és csak halunk és temetünk.
A kérdéseim konkrét kérdések voltak, embertől  emberig, és a válasz nem értető. Mintha nem is egy bolygón élnénk.
A fürdőszobánkban sem lehet kádat cserélni, ahogy  azt megterveztük. Marad az újrazománcozás, már ha találunk valakit, aki megcsinálja.

Túl vagyunk a temetéseken. Most hatalmas üresség van bennem.

A helyzet változatlan

Holnap is, kedden is temetünk. Nem hiszem, hogy kellőképpen fel lennék készülve, de azt gondolom, nem is lehet. Már tudomásul vettem, amit kell, örülök, hogy még élek ( ez nem is olyan biztos). Sokat írtunk róla, aktuális lévén, jön, aminek jönnie kell.

Egyetlen dolgot nem tudok elfogadni, ha én maradok egyedül. Tudom, ez rettenetes nagy önzés, de már csak ilyen vagyok.
A múltkor találkoztam egy volt kolleganőmmel, fiatalabb, mint valaha, vidám, mosolyog, boldognak látszik. 82 éves, de én nézek ki öregebbnek. Nagyon szép házasságban éltek a férjével, aki már 11 éve meghalt. Ő azt állítja, Feri vele van most is, naplót ír neki. Amikor elmondta, olyan természetesnek tűnt ez az állapot, de ha most belegondolok, valahol sántít az egész. Ezt ő a hitével magyarázta, de, hogy ténylegesen milyen hitről is van szó, annak magyarázatára már nem került sor. Komolyan gondolkodom rajta, ha rendeződnek a soraim, megkeresem egy tea erejéig.

Valahogy, úgy érzem megtorpant az életem. és most nem a halottjainkra gondolok. Mintha egy hatalmas felhő tornyosulna előttem, nem látok át felette, mellette. Nem tudok tervezni, nem tudok rendesen dolgozni. Nem tudok haladni. Mint egy rossz álom, olyan az életem. Halogatok mindent, csinálom is meg nem is a dolgaimat. és nagyon sokszor minden ok nélkül belém csap a pánik. A gyomrom összeszorul, a szívem összecsavarodik, a levegő szűkös. És egy nagyon rossz érzés kerít hatalmába. Aztán észre sem veszem, feloldódik. Miután elég gyakori, alaposan idegesít, mintha még az utolsó nagy csapást várnám. Mint a vihar előtt.

És érdekes, nem csak a saját személyemben érzem ezt. A várt válaszok késlekednek, pedig sokra várok, sok helyről. És ennek a késlekedésnek sem tudom az okát. Nem mondják meg, hiába kérdem. Továbbhárítják a tényleges válaszokat, mintha direkt bosszantani akarnának.
Úgy érzem magam, mint aki bent ül egy gödörben, a feje búbjáig beborítva hóval, és a kérdőjelemnek is csak a pontja látszik ki, persze fordítva.

Ha ez így folytatódik ...

Délelőtt kaptuk a hírt, elhunyt unokanővérem 77 éves korában. Apai részről az utolsó közeli rokonom.
Kezdek félni.

Meghalt egy ember

A Föld forog tovább, a Nap is megy az útján. Mintha nem történt volna semmi, olyan a világ. Pedig néhányszor tíz embernek kifordult az élete. Ha van mennyország, ő már ott van. Ha nincs, ki tudja …, egy biztos, a teste cserben hagyta.    Különbözőképen éltünk, értékrendjeink is különböztek. Még a hobbijaink is mások voltak. Bár nem volt közeli hozzátartozóm, szerettem és tiszteltem. Most egy űr van bennem nemlétének vonzataként. Fáj a szívem érte, a családjáért, magunkért. Neki már nem fáj az, ami nekünk nagyon. Már sok ilyen űr van bennem, eltávozott szeretteim hiányaként. Azt mondják, begyógyul. Én nem ezt tapasztaltam. Megpróbáljuk begyógyítani, de sikertelenül. Ha őszintén szeretünk valakit, életünk végéig hiányozni fog. A gyász szívszorító fájdalma talán idővel enyhül, de az űr ott marad. Vigyázok is rájuk nagyon, mert sok emberből már csak ez maradt meg nekem. Nem „üres”. Őrzi az emlékeket. És ha majd mi kerülünk sorra, csak velünk fog végleg eltűnni emléke erről a földről.


Mindannyiunk sorsa

Aznap, mikor barátunk édesanyjának a temetésén voltunk, kaptuk a hírt, meghalt a 92 éves Mamika, Tibor unokaöccsének anyósa. Mindketten szép kort értek meg, az enyéim már évtizedekkel ezelőtt elmentek. És éppen most értesítettek bennünket, elhunyt Kati, Tibor unokaöccse felesége, áttétes rákban. Ferike két hét alatt elvesztette anyósát, majd feleségét. Nem is tudom tovább írni… mi következünk. Kati 66 éves volt.

Mindig van még lejjebb!

Hogy az a … fránya macska vigye el, nem tudom megvetni a lábamat, csak még lejjebb és lejjebb kerülök a gödörben. Ennek a gödörnek nincs feneke?

Pesten voltam, jól kicsesztek velem, lőttek a jól begyakorolt előadásomnak. Tőlem kívülálló okok miatt nem sikerült jól. Nagyon bánt, beleadtam apait-anyait, és ráadásul éppen az a személy okozta, ki felkért erre az előadásra. csak tudnám, ha nem akarta, mi a bánatosnak rángatott bele.

Ex-barátom – kiről már írtam, szintén ott volt a konferencián, került, mint egy rühes macskát, még csak nem is köszönt. És még mindig nem tudom az okát. Fel nem foghatom, hogy jön egy kölyök ahhoz, hogy indoklás nélkül ilyet tegyen velem. Ne mondjátok, hogy felejtsem el, mert nem megy ki az agyamból. Immár kettőre szaporodott azok száma, kik vérig aláztak, és még az okát sem tudom. Lassan kiújul a fekélyem, a sok rágódás miatt, nem mintha annyira hiányoznának, egyszerűen magam emésztem, mert kikerülhető lett volna, vagy éppen tanulhattam volna, mit ne tegyek. Így csak nézek ki a fejemből, és rágom az agyam.

Tudom, a szokásos tanács, ne ásd mélyebbre magad! De amikor téged ásnak, nem tudsz mit tenni!!!

Soha ne mond azt, hogy soha!

Megtörtént!!!

Van igazi okostelefonom igazi internet előfizetéssel. Pedig megfogadtam, ezt már nem tanulom meg, mégis bekerültem a vonzásba. És tanulom a használatát. Jó kis gép, voltam már a neten, itt a bloggeren is vele, a facebookon is, és jétékaim is vannak. A telefonálással még néha problémáim vannak, nem találom a névjegyzékemet, vagy éppen a hívó gombot. De belejövök, mint kiskutya az ugatásba. Megkérem az egyik diákot, szánjon rám némi időt, és tanítson meg rendesen használni, ha már pénzt és energiát fektettem belé.

Szabad nevetni!


 

Kérjük, támogassák munkánkat adó1%-a
felajánlásával.  Most úgy segíthet, hogy Önnek
az semmibe sem kerül! Köszönjük.
http://szegedicicamentok.hu
 

Szegedi Cicamentők Állatvédő Egyesülete
adószám: 19561802-1-06

 

            

"Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség,
amely csak a mi segítségünkkel maradhat fenn."
Gerald Durrell

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja
gondolatait a dolgokról és más emberekről,
a dolgok és más
emberek megváltoznak vele szemben...

Az ember nem azt vonzza, amit
szeretne,
hanem ami rá hasonlít...
Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk.
Saját magunk...
Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye...
Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk
és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..."

*Dale Carnegie*

Feedek
Megosztás
Legfrissebb hozzászólások
  • KŐRBEJÁRÓKA: mi már megéltük, mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, örök igazság

    (2017-05-16 14:41:43)
    Közelgő szülinapomra
  • mizsima: Nem biztos, hogy az igazságot érzed. Nem szabad az érzéseinkre hagyatkozni...Nagyon jól leírtad magadról a lényeges dolgokat. Olyannak képzellek el, amilyennek leírtad. Nem értem, hogy miért vagy folyton elégedetlen...
    Isten éltessen!
    (2017-05-15 20:17:51)
    Közelgő szülinapomra
  • Prédikátor: Közelgő szülinapod alkalmából sok boldogságot! Mintha ez hiányozna a legjobban az életedből, de kiéből nem?

    Nem szoktam se név-, se szülinapot ünnepelni, ilyen alkalomból nálunk nincs családi összejövetel. Ismernek, ezért nem is köszöntenek.

    Az öregedéssel nincs különösebb bajom, de az emberekkel egyre inkább és egyre több bajom van. Zavar, hogy egyesek egyenlőséget tesznek az idős és a hülye közé.

    (2017-05-15 13:51:11)
    Közelgő szülinapomra
  • Eager: @mizsima: nagyon igazad van.
    (2017-05-11 19:48:34)
    A béka segge alatt
  • Eager: @Prédikátor: Nekem soron kívül megcsinálták, azt sem tudom, hol keressem a sms-t a telefonomban. Én sem értem, mert csak igazolványra adták a feltöltős SIM-kártyákat is, miért nem azt a nyílvántartást használják. De sok embernek jut így munka. Minket meg ehet az epe.

    Egyébként itt Szegeden most is kötelező a 65 év felettiekbnek ingyenes utazási igazolványt váltani, nekem is van, apának is. Csak nálunk van az egész országban, bár nem szokták kivárni az ellenőrök, míg megkeresem.
    Nektek se legyen jobb. és akkor hogy fog alakulni a városok között, mert ugye mindenütt ingyen utazunk. Egyenigazolvány lesz?
    @mizsima: Örülj neki, te tisztességes ember vagy.
    (2017-05-11 19:31:12)
    Tenorista-veszély!!! Vigyázzatok!
  • Prédikátor: @mizsima: Igen, csak mi vagyunk a tenoristák, nem értem... Ott vannak az adataink azon papíron, amit a SIM-kártya vételekor kitöltöttek. Lusták elővenni, inkább utazzunk és várjunk a sorunkra mi.
    (2017-05-11 15:02:31)
    Tenorista-veszély!!! Vigyázzatok!
  • mizsima: ugye ez csak a feltöltőkártyára vonatkozik? Nekem előfizetésem van.
    (2017-05-11 08:18:16)
    Tenorista-veszély!!! Vigyázzatok!
  • Prédikátor: Az idén már jártam a Telekomnál ez ügyben, de elhajtottak azzal, hogy most még nem nem tudnak fogadni, várjam meg az sms-t. Havonta küldenek üzit, hogy változtak az üzletszabályok, olvassam el az üzletszabályzatot. Olvassa anyád! - így szoktam reagálni. A napokban tényleg kaptam, hogy menjek egyeztetni. Emiatt 2 órás utazás vár rám, mert nincs a közelben T-pont. Utálom!! Zaklatnak és mindig találnak rá okot. Olvastam, hogy 2018-tól megváltoznak az utazási kedvezmények a 65 év felettieknek is. Regisztrálni kell, meg arckép és a bérlethez hasonló kártyával igazolhatjuk, hogy ingyenesen utazhatunk.
    (2017-05-11 07:47:50)
    Tenorista-veszély!!! Vigyázzatok!
  • mizsima: @Eager: Igazán nem akarok okoskodni, csak egy nagyot lódítanék rajtad, hogy kilépj már végre ebből a szélmalom harcból. Váci Mihályt idézném most neked. Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell. És nem elég akarni, de tenni, tenni kell.
    Nem elég, hogy igyekszel. Egy óriási elhatározás után, lépj egy nagyot és hagyd a picsába ezeket a munkákat! Felőrli az idegeidet, nem tudod észrevenni a körülötted lévő szépet. Ne akard az összes macskát megmenteni, legyél boldog a Bingóval. Örülj, élj, élvezd az életet, amíg lehet! Nemsokára vége lesz és még van egy csomó dolog, amit ki sem próbáltál. Nyugdíjas vagy, senki és semmi nem kötelez semmire.
    Az én hitem szerint azért van körülötted ez a sok gyogyis ember, azért van ez a sok akadály, hogy észre vedd, ez nem te feladatod már.Itt az ideje, hogy magaddal törődj...
    (2017-05-11 07:43:40)
    A béka segge alatt
  • Eager: @mizsima: @Prédikátor: De igen, meghatottak. Ennyire nyomorultúl még soha nem éreztem magam, ráadásul hozzájött egy adag érdektelenség is. Ez aztán végképp nem tetszik. Igyekszem...
    (2017-05-11 06:47:02)
    A béka segge alatt
Címkefelhő