About my world

Az én világom, avagy ahogyan én látom a világot

Csipkerózsika álmot szeretnék

Úgy száz évig, mint a mesében, szeretnék öntudatlanul aludni rózsák árnyékában. Nagyon elegem van már ebből az évből (vagy ezt már mondtam?), jó még nem igazán történt velem.  A temetések leálltak, hála az égnek! De az exjelöltem nagyon csúnyán kijátszott a hátam mögött, ha egy cselekedet lehet erkölcstelennek minősíteni, ő egy kurva.  Természetesen szerinte ártatlan mindenben. Ha úgy igazából leírnám, miket tett mögöttem – mert azt hitte soha semmi nem derül ki – ebben ugye jó nagyot tévedett- mindent tudtam, vagy ha nem, hát később megtudtam, regényt kellene írnom. Titok már nincs, csak hatalmas megvetésem irányában. Erkölcstelen, inkorrekt, gerinctelen ember. Még szerencse, hogy régen lemondtam róla. Péntektől már nincs velünk, még pár dolgot lerendezünk, és soha nem akarom látni. Természetesen hiányzik a sok segítség, mert gyakorlatias beállítottságú volt, úgy dolgoztunk együtt, hogy még egy szóval se kellett figyelmeztetnünk a másikat. Profi páros voltunk. Nagyon fáj, hogy ekkora segítséget így el kellett küldenem, de a kivitelezés nem minden. A becsület, az önálló gondolkodás nálam alapkövetelmény.

Még a kis fehér cicámtól is meg kellett válnom, nem tudom mennyit bír még el a szívem. Apa öregsége, no meg az enyém is, az állandó félre – és nemértések váltotta veszekedések kezdenek kikezdeni.

Lassan egy zsémbes öregasszony leszek. Pedig nagyon nem szeretném.  Szép tavaszt, nem hóvihart, nyugalmat, szeretet keresek, de nem találok.

Itt vagyok II.

Remélem immár véglegesen tudok maradni. Az egyesületi szünetből nem lett semmi, ki sem látszottam a munkából.  Gyűjtés, rendezvény – bizony már megkezdődtek a szabadtéri rendezvényeink, és végül a nyakunkba szakadt az áldás, ismét kaptunk 100 nőstény ivartalanítására elegendő támogatást Svájcból.  Lenne pályázatírás, de ennek kerek-perec nemet mondtam, ha valaki meg akarja írni, tegye.

Kész lett a csodálatos kádunk, melyet jobb híján felújítattunk.  Ragyog, mint a Salamoné. Igaz, semmivel nem könnyebb a bemászás, majd szerzünk valami megfelelő alkalmatosságot.

Apával több a mosolyszünet, mint a mosollyal teli percek. Úgy tűnik, már erre álltunk be. nekem már így is jó.  Bár tényleg kiabálós lettem, még magamnak is hangos vagyok. jelzem apa nem hall egyik fülére, így szuperül tudunk beszélgetni. Tök izgi, szerintem az egész ház hallja.

Aggódom a lányért, már miért ne kelljen valamiért aggódni. Odakint egyre nehezebb lesz az élet a biztonság miatt. Már a következő cirkuszt is beígérték. Bár ők ugye nem Stokholmban laknak, de állítólag Malmő az egyik legveszélyesebb európai város.  Ahhoz viszont közel laknak.

Mizsima! Tényleg csak ennyi idő telt el Jézus bevonulása és megfeszítése között? Virágvasárnaptól Nagypéntekig? Nem akarom elhinni. pedig ezt olvastam. Onnan jött az eszembe, hogy Virágvasárnap voltunk húsvétolni Sándorfalván, és megnéztem. Olyan csodálatos idő volt, és annyira jól sikerült, sütkéreztem a  gyerekek kedvességében. Ráadásul okosak és ügyesek is voltak az általunk kérdezett dolgokban.

Itt vagyok

Kicsit remélem, hiányoztam.  Ha nem…  azt sajnálnám.
Túl négy temetésen, ahol a négy nőből a kettő fiatalabb (66, 77 évesek) áttétes mellrákban halt meg, megdöbbenve értesültem, hogy az özvegy húgának ( a másik unokatesó) – neki már régen volt mellrákja, állítólag most tünetmentes -  a lányát kemózták, most pedig sugárkezelést kap, szintén mellrák miatt. Ő 30 éves. Náluk már genetikai vizsgálatot is végeznek a családban.  Ennyit a 7ezer mellrákos nőről  és a 400 áttétesről.
Gyógyírként most a kertbe járok, amire különben nagy szükség van, és figyelem a rügyek fakadását, a virágok nyílását. Az élet másik oldalát.
Sajnos a kert nagyon elburjánzott, az összes futóm befutotta az összes lehetséges futóhelyet. Macsetével (láncfűrésszel) járom a kertet. Szegény Józsi szomszéd, ki tanúja volt a fűrészes balesetemnek nagyívben kikerüli mék a környéket is, ha dolgozom, pedig megfogadtam a páros felállást mellőzöm a láncfűrésszel kapcsolatban. Így nincs is baj. Baj a metszőollóval van, ami alaposan összetörte már a kezemet, alig tudok írni, úgy fáj minden porcikája. Holnap nem is fogok csak a házban dolgozni.
Legutóbb az időkép felhős, esős időt jelzett a mostani hétre, ezért verőfényes napsütésben ültetem a garantáltan futásmentes rózsáimat (max. magasságuk 40 cm!!!!) és a csodasövényemet. A rózsák már meg is eredtek, a csodasövényem – majd leszakad a derekam – még nagyon szárazvessző-kinézetűek. De a remény hal meg utoljára. Ha már nagyon melegem van, bemegyek a házba, mert a költözés óta ezt alig lehet megtenni. Már felszabadítottam és kitakarítottam egy sarkot a kisebb szobában, és szépen pakolok ide, a később felszabadulóknál ismétlés (takarítás és pakolás). Remélem megérem, hogy szép rend és tisztaság lesz a kisházban. Abban a kisházban, ahol apáék a zenepróbákat tartották, akkora volt a hely.

Ami elromolhat, az el is romlik elv alapján amihez csak nyúlunk, rossz. Most éppen a kút adta be az unalmast, csak pumpálni lehet, szivattyúval nem műxik.  Tűzgyújtási tilalom lévén az összegyűlt faágak, vesszők, stb kezdik uralni a kert hátsó részét, de úgy döntöttem, ilyen apróság már nem zavar.

Miután hazajöttünk, bemászom a kádba, lezuhanyozom és nézem a TV-t. Ja és mosom a rengeteg poros cuccot a kertből.

Egyesületi szünetet tartok!

 

Ez nem az én évem

Ez az év még jót nem hozott nekünk. Semmi nem sikerül, és csak halunk és temetünk.
A kérdéseim konkrét kérdések voltak, embertől  emberig, és a válasz nem értető. Mintha nem is egy bolygón élnénk.
A fürdőszobánkban sem lehet kádat cserélni, ahogy  azt megterveztük. Marad az újrazománcozás, már ha találunk valakit, aki megcsinálja.

Túl vagyunk a temetéseken. Most hatalmas üresség van bennem.

A helyzet változatlan

Holnap is, kedden is temetünk. Nem hiszem, hogy kellőképpen fel lennék készülve, de azt gondolom, nem is lehet. Már tudomásul vettem, amit kell, örülök, hogy még élek ( ez nem is olyan biztos). Sokat írtunk róla, aktuális lévén, jön, aminek jönnie kell.

Egyetlen dolgot nem tudok elfogadni, ha én maradok egyedül. Tudom, ez rettenetes nagy önzés, de már csak ilyen vagyok.
A múltkor találkoztam egy volt kolleganőmmel, fiatalabb, mint valaha, vidám, mosolyog, boldognak látszik. 82 éves, de én nézek ki öregebbnek. Nagyon szép házasságban éltek a férjével, aki már 11 éve meghalt. Ő azt állítja, Feri vele van most is, naplót ír neki. Amikor elmondta, olyan természetesnek tűnt ez az állapot, de ha most belegondolok, valahol sántít az egész. Ezt ő a hitével magyarázta, de, hogy ténylegesen milyen hitről is van szó, annak magyarázatára már nem került sor. Komolyan gondolkodom rajta, ha rendeződnek a soraim, megkeresem egy tea erejéig.

Valahogy, úgy érzem megtorpant az életem. és most nem a halottjainkra gondolok. Mintha egy hatalmas felhő tornyosulna előttem, nem látok át felette, mellette. Nem tudok tervezni, nem tudok rendesen dolgozni. Nem tudok haladni. Mint egy rossz álom, olyan az életem. Halogatok mindent, csinálom is meg nem is a dolgaimat. és nagyon sokszor minden ok nélkül belém csap a pánik. A gyomrom összeszorul, a szívem összecsavarodik, a levegő szűkös. És egy nagyon rossz érzés kerít hatalmába. Aztán észre sem veszem, feloldódik. Miután elég gyakori, alaposan idegesít, mintha még az utolsó nagy csapást várnám. Mint a vihar előtt.

És érdekes, nem csak a saját személyemben érzem ezt. A várt válaszok késlekednek, pedig sokra várok, sok helyről. És ennek a késlekedésnek sem tudom az okát. Nem mondják meg, hiába kérdem. Továbbhárítják a tényleges válaszokat, mintha direkt bosszantani akarnának.
Úgy érzem magam, mint aki bent ül egy gödörben, a feje búbjáig beborítva hóval, és a kérdőjelemnek is csak a pontja látszik ki, persze fordítva.

Ha ez így folytatódik ...

Délelőtt kaptuk a hírt, elhunyt unokanővérem 77 éves korában. Apai részről az utolsó közeli rokonom.
Kezdek félni.

Meghalt egy ember

A Föld forog tovább, a Nap is megy az útján. Mintha nem történt volna semmi, olyan a világ. Pedig néhányszor tíz embernek kifordult az élete. Ha van mennyország, ő már ott van. Ha nincs, ki tudja …, egy biztos, a teste cserben hagyta.    Különbözőképen éltünk, értékrendjeink is különböztek. Még a hobbijaink is mások voltak. Bár nem volt közeli hozzátartozóm, szerettem és tiszteltem. Most egy űr van bennem nemlétének vonzataként. Fáj a szívem érte, a családjáért, magunkért. Neki már nem fáj az, ami nekünk nagyon. Már sok ilyen űr van bennem, eltávozott szeretteim hiányaként. Azt mondják, begyógyul. Én nem ezt tapasztaltam. Megpróbáljuk begyógyítani, de sikertelenül. Ha őszintén szeretünk valakit, életünk végéig hiányozni fog. A gyász szívszorító fájdalma talán idővel enyhül, de az űr ott marad. Vigyázok is rájuk nagyon, mert sok emberből már csak ez maradt meg nekem. Nem „üres”. Őrzi az emlékeket. És ha majd mi kerülünk sorra, csak velünk fog végleg eltűnni emléke erről a földről.


Mindannyiunk sorsa

Aznap, mikor barátunk édesanyjának a temetésén voltunk, kaptuk a hírt, meghalt a 92 éves Mamika, Tibor unokaöccsének anyósa. Mindketten szép kort értek meg, az enyéim már évtizedekkel ezelőtt elmentek. És éppen most értesítettek bennünket, elhunyt Kati, Tibor unokaöccse felesége, áttétes rákban. Ferike két hét alatt elvesztette anyósát, majd feleségét. Nem is tudom tovább írni… mi következünk. Kati 66 éves volt.

Mindig van még lejjebb!

Hogy az a … fránya macska vigye el, nem tudom megvetni a lábamat, csak még lejjebb és lejjebb kerülök a gödörben. Ennek a gödörnek nincs feneke?

Pesten voltam, jól kicsesztek velem, lőttek a jól begyakorolt előadásomnak. Tőlem kívülálló okok miatt nem sikerült jól. Nagyon bánt, beleadtam apait-anyait, és ráadásul éppen az a személy okozta, ki felkért erre az előadásra. csak tudnám, ha nem akarta, mi a bánatosnak rángatott bele.

Ex-barátom – kiről már írtam, szintén ott volt a konferencián, került, mint egy rühes macskát, még csak nem is köszönt. És még mindig nem tudom az okát. Fel nem foghatom, hogy jön egy kölyök ahhoz, hogy indoklás nélkül ilyet tegyen velem. Ne mondjátok, hogy felejtsem el, mert nem megy ki az agyamból. Immár kettőre szaporodott azok száma, kik vérig aláztak, és még az okát sem tudom. Lassan kiújul a fekélyem, a sok rágódás miatt, nem mintha annyira hiányoznának, egyszerűen magam emésztem, mert kikerülhető lett volna, vagy éppen tanulhattam volna, mit ne tegyek. Így csak nézek ki a fejemből, és rágom az agyam.

Tudom, a szokásos tanács, ne ásd mélyebbre magad! De amikor téged ásnak, nem tudsz mit tenni!!!

Soha ne mond azt, hogy soha!

Megtörtént!!!

Van igazi okostelefonom igazi internet előfizetéssel. Pedig megfogadtam, ezt már nem tanulom meg, mégis bekerültem a vonzásba. És tanulom a használatát. Jó kis gép, voltam már a neten, itt a bloggeren is vele, a facebookon is, és jétékaim is vannak. A telefonálással még néha problémáim vannak, nem találom a névjegyzékemet, vagy éppen a hívó gombot. De belejövök, mint kiskutya az ugatásba. Megkérem az egyik diákot, szánjon rám némi időt, és tanítson meg rendesen használni, ha már pénzt és energiát fektettem belé.

Szabad nevetni!


Görkori

Nem értettem a reklámot. Miért kell állandóan korival közlekedni, rohanni, állandóan sietni. Egy bank reklámja, nem érdekelt különösebben. De aztán beugrott valami. mert nem csak a főszereplő közlekedett korival, de a háttérben mindenki. A házasságkötésre igyekvők, a gyerekeke, a melósok.. Mindenki. És elképedtem.

Hiszen így is szalad az idő. Azt hisszük néha, életünk egy örökkévalóságig is eltart, aztán rájövünk, egy pillanat az egész.

Szükség van még nagyobb sebességre? Szükség van a nagy rohanásra. Soha nem állunk meg egy pillanatra sem élvezni az életet, vagy csak megpihenni egy kicsit, erőt gyűjteni? Rohanás, állandó rohanás. Minek, miért?

Voltak napok, mikor azt hittük soha nem ér véget. Most, ha végigtekintek az életemen, szinte bele fér abba a bizonyos napba. Egy pillanat telik el a születés és a halál között. És mi nem érünk rá szétnézni, élvezni az életet, szeretni, vagy éppen haragudni. csak rohanva. A mai világ emberének mennyi lesz az élete? A pillanat töredéke?

Kapcsolat, barátság, ....

"Nem is az a legjobb (...), hogy számíthatsz a barátaidra, hanem, hogy ők számíthatnak rád!" - olvastam valahol.

Hogy ez milyen igaz, és az igaz barátságra mennyire nem, szóljon egy példa az idézet megerősítéséről.

Volt egy fiatalember, ki szerint mi igen jó barátságban éltünk és dolgoztunk. És meg is erősítettük(te) több ízben, mikor 100+1 éves együttműködést ígért be nekünk. Ha minden megállapítása ilyen találó lesz, el sem tudom képzelni, mi is történik vele. Mert a mi állítólagos barátságunk pillanatok alatt úgy elszállt, mint a darvak ősszel.

Ez a bizonyos barátságon alapuló együttműködés –szerintem – már kezdetektől sántított. Mert ő mindig számíthatott ránk, fordítva viszont csak ritkán történt segítség, vagy nevezzük akárminek.

Eltekintve az előbbi kis megjegyzésemtől, ment a szekér, ha toltuk, nyilatkoztunk is a sajtónak, rádiónak, TV-nek, milyen eredményes és jó dolog az ilyen együttműködés.  Legutolsó rendezvényünkön már nem voltam hajlandó a rádiók telefonját felvenni, mert nem akartam szemen köpni magamat.

Kedves belekotyogó, bár gondolom, engem nem olvasol, máris mondhatod, tessék, itt van, már megint baj van vele. Hát ha még tudnád, az ex-helyettesjelöltemmel is baj van, nem is tudom, mit mondanál. Talán: belülről rothad a ….

Visszatérve kedves barátomra három hét alatt csak három alkalommal gyalogolt a lelkembe.

Az első és az utolsó szakmai, inkább hagynám, de a középső számomra teljességgel felfoghatatlan. (A másik kettő is.)
Egyik nap kapok egy e-mailt, hogy jövök én ahhoz, hogy az ő magánéleti dolgait, meleg a drága, kibeszélem másoknak, kik nem tudtak erről. Néztem, mint a moziban, nem szoktam senki szexuális irányultságáról beszélni, sőt szexuális dolgokról sem szoktam beszélni, mert olyan messze állnak tőlem, mint Makó J-től. Kérdéseimre soha nem adott megfelelő választ. Már mégis kinek is beszéltem én az ő és a barátja dolgairól. Tudod te azt jól… Éva tudja .., és hasonló hülyeségeket kaptam konkrét válasz helyett. Alaposan kiakasztott, addig levelezgettünk, míg eljutottunk oda, letiltott az FB oldaláról, meg gondolom, ahonnan csak lehetett. Gyenge kis öröm, de biztosan jól esett neki.

A mai napig nem tudom, mi történt. Ki és mit beszélt, azt viszont tudom, gazdagabb támogató partnert talált magának, ill. egyesületének. Ha ez volt az alap, kár volt bemérgesíteni magunkat, jómagam is tisztában vagyok olyan tényekkel, hogy egymillió forintnál a huszonmillió sokkal több. Az a barát jobb az előző barátnál.

Hogy miért írta, utolsó mondatául, megsértettem a barátságában, nem tudom,  azóta sem derült ki, mit és kinek mondtam, mi oltotta ki szépen virágzó barátságunk életét.  Ami ugyan mindennek nevezhető volt, csak barátságnak sem.

Nem is tudom, miért írtam ezeket le, hiszen csak részleges a beszámolóm. Jobb sem lett tőle.

Egy valami adhat indokot erre, jól kiakadtam, mikor média-oktatónk  elmondta, az emberek 99%-a alaposan megsértődik, ha a képébe mondjuk a biztos igazat. Egy általam írt e-mail apropóján, mely az alábbiakról szólt, és  neki küldtem.

"Február 7.-én írtam neked e-mailt, 15.-én válaszoltál rá. A válaszodban ígértél egy csatolmányt, ami lemaradt. Hogy fogunk így a jövőben együtt dolgozni??  Ráadásul még fizetek is érte."

Még szerencse, ő kedveli a szókimondó embereket!!! (ennek semmi köze az előzőkhöz, csak kikívánkozott belőlem.)

 

 

Amikor fel sem kellett volna kelnem

A múlt héten felhívott egy Dr akárki, feltétlen beszélni szeretne velem(ünk), az egyesülettel, mert egy új törvény … egy kukkot nem értettem belőle, de a találkozásnak nem voltam ellenére. Időpontot egyeztettünk. Kikocsiztunk a megbeszélt helyre, sehol senki. Nagyon nem csípem, ha valami aktualitását veszti, vagy meggondolják magukat és nem értesítenek. Hát ők még ezt a fáradtságot sem vették.

Közben, miután a náthás landolástól bedurrant a fülem, vinnem kellett magammal Évát, hogy legyen, aki hallja is, amit  mondanak. Hazavittük, pont a nagy TESCO mellett lakik, ahol a következő dolgunkat intéztük volna. Apa zseniálisan egy felfestett területre állt be, holott tele volt a parkoló üres hellyel, és mindezt egy rendőrautó szeme láttára. Csak akkor jöttek rá szegények, kik voltak ilyen bolondok, mikor meglátták a két öreget. Szerencsére büntetés nélkül megúsztuk.

Miután ellopták a telefonom és a fényképező gépem, elhatároztam, veszek egy újat, és még használni is megtanulom. Egy jó minőségű okoskát! El is mentünk szolgáltatónkhoz, hiszen – gondoltam én naivan – ott érdemes vásárolni. Az ügyintéző nagyon rendes volt, és közölte velünk, ne a T-com-nál vásároljunk készüléket, mert így a legdrágább. Még azt is megmondta, hová menjünk. Köszöntük és csodálkoztunk.

Beléptünk a Postára, mert míg távol voltunk, kint járt a postás bácsi, és értesítőt hagyott. Kiderült, megváltozott az értesített pénzküldemények kifizetési helye. Sajnos ezt is napolni kellett, mert kocsival oda nem tudtunk beállni.

Közben megszólalt apa telefonja, tegnap a kertben bezártunk egy macskát a házba, és nagyon nem tetszik neki étlen szomjan és hidegben kucorogni, így ki kellett szabadítani.

Míg ezt apa megtette, én hazavillamosoztam volna, ha nem az orrom előtt ment volna el. De jött a troli, igaz, ez körbe visz a városon, de addig sem a hidegben várok. Persze az összes ülésen fiatalok játszadoztak az ő okoskájukkal, így végig álltam. (Ilyenkor azért mindig felvetődik bennem a kérdés, biztosan kell nekem is egy okoska??

Végre médiamarketinges vezetőnk válaszolt a 7.-én írt e-mailemre (15.-én), és a válaszában az is benne foglaltatott, a kért cuccot még azon a napon küldi, és természetesen nem küldte. Válaszomban felvetettem a kérdést, ha majd egy hétig el sem olvassa a levelemet, a beígért napon nem küldi az anyagot, tudunk-e érdemben (pénzért) együtt dolgozni. Az írta, szereti az érdes, igazat kimondó stílusomat. Azt most fogom megkérdezni, ha igaz, miért érdes????

Miután apa hazaért, már semmi kedvem nem volt telefonért menni.

 

Keresem

Keresem azt a barna szempárt, melybe belevesztem. Megnyugtatott, de ugyanakkor még ott is felállt a szőr, ahol nem is volt. Keresem a meleg, baritont, mely olyan szépen ejtette ki a nevemet. Keresem azokat a mondatokat, melyeket egyszerre ejtettünk ki a szánkon. Keresem azt a megértést, mellyel még a legnagyobb bűnöm is megbocsátást nyert.

Keresem azt, ki mindezt viszonozta. Keresem az izzást, a forrást, a békét és a nyugalmat. Keresem a szó nélküli párbeszédeket és keresem mindazt, aminek szinte már nyoma sincs sehol, esetleg emlékezetem legmélyén. Bár már ott is alig találom. Így csak keresek tovább!

Üdv

Üdv Kedves Mindenki! Megjöttünk. És végre ide is elértem.

Hogy milyen volt az utunk? Nehéz, fárasztó, tele betegséggel, nyavalygással, már ami kettőnket illet. De  Kicsilányért  megérte.

Tüneményes, okos, aranyos…… .  Kicsilányt csak szeretni lehet. A többi meg nem érdekes.

Mindenesetre törvénybe iktatnám, minden 65 év feletti személynek legyen egy önmegsemmisítő mechanizmusa, amit a szülinapja estéjén üzembe is helyez. És volt… nincs.

Olyan fárasztó ez az öreges nyomorúság. És annyira elegem van magunkból!

 

Kérjük, támogassák munkánkat adó1%-a
felajánlásával.  Most úgy segíthet, hogy Önnek
az semmibe sem kerül! Köszönjük.
http://szegedicicamentok.hu
 

Szegedi Cicamentők Állatvédő Egyesülete
adószám: 19561802-1-06

 

            

"Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség,
amely csak a mi segítségünkkel maradhat fenn."
Gerald Durrell

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja
gondolatait a dolgokról és más emberekről,
a dolgok és más
emberek megváltoznak vele szemben...

Az ember nem azt vonzza, amit
szeretne,
hanem ami rá hasonlít...
Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk.
Saját magunk...
Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye...
Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk
és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..."

*Dale Carnegie*

Feedek
Megosztás
Legfrissebb hozzászólások
  • mizsima: Tudom, van olyan, hogy az eszünk azt mondja, minden rendben van igazán lehet örömködni...és mégsem örülünk. Majd elmúlik...leszel még te igazi, mosolygós bíborkalapos.
    (2017-04-26 21:31:31)
    Csipkerózsika álmot szeretnék
  • Eager: Talán most esem át a holtponton. Elbúcsúztam - nagyon kultúráltan exjelöltemtől, apa vizsgálati eredménye negatív, így csak örülhetnék. Ott ugyan még nem tartok, de igyekszem.
    (2017-04-26 17:20:31)
    Csipkerózsika álmot szeretnék
  • KŐRBEJÁRÓKA: Semmi letargia, megy és zajlik az élet, és persze sok, sok gonddal, problémával. Öreg..........öreg az ország út, csak idősebbek lettünk, és ezt tudomásul kell venni. Kevesebb munka, több figyelem, és még több szabadidő, és azt csinálni amit szeretünk, és jól esik. Nekünk pasiknak, most jön a kánaán, meleg, nyár, lenge ruhás csajok, asszonyok, nyitott szemekkel kell járni. Pasik is megmutogatják az izmaikat/na, nem a mi korosztályunk/ ám bámulnia azért szabad és lehet és kell. Ugye milyen sok dolgot lehet még csinálni.
    (2017-04-24 15:09:34)
    Csipkerózsika álmot szeretnék
  • mizsima: Én is voltam olyan állapotban, hogy semmi másra nem vágyódtam, csak arra, hogy aludhassak 20 évet. Húsz év múlva, mikor ébredek, már minden probléma megoldódott volna...De, akkor nagyon nehéz helyzetben voltam...
    Ha te is így érzel, akkor igazán nagy bajok vannak körülötted...Nem véletlen, hogy mindig azt mondom, hogy ne vállalj annyit. Olyat nem fogsz találni, aki a nyomdokaidba léphetne. Minden ember más és az utódok már csak juszt se akarják az elődeiket követni. Mindenki másként csinálja, ezt el kellene fogadnod és kilépned...És csak magaddal törődni...az egészségeddel, a kényelmeddel, a hátralévő idő boldog eltöltésével...nem tudjuk, mennyi van hátra, nem mindegy, hogy telik...
    Az élet egy hosszú vakáció a születés és halál között.Eddig jól telt a "vakációd", ne hagy elromlani.
    (2017-04-23 20:31:59)
    Csipkerózsika álmot szeretnék
  • Eager: @Prédikátor: Apa elfelejtette a nevetést, de még a mosolyt is. Én jókat nevetek, akár még magamon is. Ő csak sír-ri, milyen nyomorult lett belőle. Állandóan fáj valami, panaszkodik. Megsavanyodott. Nekem is fáj, én sem fiatalodom, de én max. felszisszenek és szó nélkül beveszek egy fájdalomcsillapítót. A mosolyszünet nem a nevetés hiányát jelentette, inkább olyan életstílusfélét gondoltam alatta. Morgás, jagatás, siránkozás. Okkal és ok nélkül.
    (2017-04-17 07:54:01)
    Itt vagyok II.
  • Prédikátor: Számomra érthetetlen a mosolyszünet. A humor nem hiányozhat egyetlen kapcsolatból sem. A férjem még a halálos ágyán is nem egyszer megnevettetett...
    (2017-04-13 19:12:46)
    Itt vagyok II.
  • Eager: @KŐRBEJÁRÓKA: Igazad van, bár nekem az esik nagyon jól mikor hazaérve hanyattvágom magam és kinyújtóztatom magam. Csodálatos pillanat.
    Én örülök, hogy ilyen tevékenyek vagyunk, nem ez a jellemző a mi korunkban.
    (2017-04-12 12:56:34)
    Itt vagyok II.
  • Eager: @mizsima: csak nekem annyira furcsa, hogy ennyi minden történt ilyen rövid idő alatt. A bevonulása, a beszédei, elárulása, Pilátus, a zsidók döntése... millió történés néhány nap alatt.
    De a másik, amit soha nem fogok megérteni, és ilyenkor, az ünnepek tájékán mindig előveszem, a 3. napra feltámadott. Ha pénteken feszítették meg, és szombaton már fel is támadt, ez nekem matematikailag nem jön ki. Mert vasárnap reggel, ahogyan te is íros, már nem volt a halottak közt. És a feltámadási körmenet is szombaton van.???????????????????????
    (2017-04-12 12:54:31)
    Itt vagyok II.
  • mizsima: Igen Virágvasárnap királyként éltették, csütörtökön megtartotta az utolsó vacsorát a tanítványaival, Júdás csókkal árulja el és pénteken kivégzik...
    De a kivégzéssel nincs vége, vasárnap hajnalban jön a katarzis! Angyal mondja az asszonyoknak: Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt. Feltámadott.
    (2017-04-11 21:37:15)
    Itt vagyok II.
  • KŐRBEJÁRÓKA: Úgy szép az élet ha, zajlik, minden nap egy áldás amit munkával töltünk. Igaz, kicsit fárasztó ám, jó elfoglaltság és jól esik az alvás egy kidolgozott munkanap után.
    (2017-04-11 18:20:54)
    Itt vagyok II.
Címkefelhő