About my world

Az én világom, avagy ahogyan én látom a világot

Szép napok ...

Nagyon szép és boldog hétvégénk volt. Most csak képekben számolok be, de ami késik, az nem múlik ...

Ma utazunk!

Csak a jó ég tudja, mit is kell magunkkal vinni ebben a kacifántos időben! 3 napra így több cuccot viszek, mint máskor 2 hétre. Vékonyabbat, vastagabbat, ünnepit, hétköznapit.

Vonattal megyek Pestre, ott találkozom a többiekkel! És fél tízre érünk Malmőbe. Visszafelé még cifrább, mert a forduló járattal jövünk, így lesz vagy éjfél, mire Ferihegyen leszállunk. Olyanok leszünk, mint a mosott kaki, ráadásul a szállodákból 10-kor kitesznek bennünket. Hogy az eseményekig hol leszünk, és mit is csinálunk, gőzöm sincs. Félek, a kintiek is hasonlóan tudják. No mindegy, valahogy kibírjuk. Hétfőn reggel már itthon is vagyunk. Reméljük, minden simán megy.

Írnék én, csak ….

Ez már hihetetlen… Minél jobban közeleg lemondásom pillanata, annál több dolgom adódik. A végén  még nem marad időm lemondani.

Havi 1-2 média-közlemény, milliós ivartalanítási akció, Állatok világnapja rendezvény szervezése, váratlan 3-4 mázsás svájci adomány… Két telefon között rohanok a fodrászhoz, manikűröshöz, jelmezkölcsönzőbe, keresem a jelmezbe bújókat, tartom a kapcsolatot a nyomdával … és csütörtökön már utazunk is. Este indulunk, éjjel érkezünk vissza. (a délelőtti járatunkat éjjelire módosították.). Micsoda felemelő dolog lesz éjfélkor érkezni Ferihegyre. Tekintve az amúgy sem jó közlekedést, csak a méregdrága Zöldtaxi  marad egyetlen megoldásnak, ha nem akarunk a repülőtéren virrasztani. Pedig négyen már el is szórakoztatnánk egymást. De hétfő délután már programom lesz.

Kisunokám gyönyörű fehér ruhácskáját csak ezüst dorkóval hajlandó felvenni, és a ruháján még a verdák piros vigyorgó autójának is ott kell díszelegnie. El sem tudom képzelni, én mit vigyek magammal, hiszen teljességgel kiszámíthatatlan milyen idő lesz. Az biztos, vagy megfázom vagy előjönnek a melegkiütéseim. Alig várom, hogy a szavazáson is túl legyünk, mer természetesen bevállaltam az azon való részvételt is, mindjárt a Széchenyi téri rendezvényünk utáni napra. De azután már az sem érdekel, hogy a karácsonyi „Cica-akciónk” sikerül-e vagy sem, majd elválik. Azzal már törődjön az utódom, az lesz a vizsgafeladata! Bár ha megbukik, sem fogok tovább maradni.

Nehezen jövünk ki egymással, még azt is el tudom képzelni, tagként sem maradok meg, bár akkor fogalmam sincs, mi a csudát fogok csinálni, ha élek még egyáltalán!


Hatvan utáni örömök

Elég már a siránkozásból, a sajátomból is és apáéból is. Szemléljük pozitívan a világot. Az okosok legalábbis ezt tartják a helyesnek.

Minden reggel, ha felébredek, örömmel tölt el a tény, hogy egyáltalán felébredtem és élek.

A reggeli gyógyszerbevétel is csak a kedvemet deríti, hiszen ki tudtam fizetni a nem halálos korra valókat. Kettős öröm.

Minden hazaérkezésemkor boldogság tölt el, hogy nem romlott el a lift, és nem kellett gyalog felmásznom a hatodikra.

Hogy süket vagyok, és kidobtam 200ezret az alig használható készülékre sem bánt, mert legalább nem hallom meg, amit a hátam mögött beszélnek az emberek. Azt sem, amit mellettem!

Annak meg már ketten is örülünk, hogy apa nem ment neki az előttünk lévő autónak, így sem bennünk, sem a kocsiban nem keletkezett újabb kár. És még be is sikerül – igaz sokadik próbálkozásra – parkolnia két autó közé. Azta, ez igen!

Nem kell foglalkoznom lánykám, fiacskám gondjaival, mert nem is beszélünk, csak szökőévente.

Mekkora boldogság, ha megtaláljuk azt, amit már napok óta keresünk! És milyen gyakori!!!

Ha mérgelődhetnékem van, alaposan kimérgelődöm magam, teljességgel hidegen hagy, mit gondolnak a szomszédok, hiszen alig ismerem őket. És valószínűleg ők is csak annyit hallanak belőlem, amennyit én belőlük.

Még a mentők szirénázása sem zavar, hiszen nem engem visz! Hurrá! Pedig milyen gyakran járnak.

Nem is folytatom, mert az örömből is megárt a sok!

 

 

Elegem van

Kurvára elegem van! Sújtson megvetésetek, de én nem tudom, mit csinálok, de valamit kel tennem, mert így nem bírom tovább.

Azt hittem második nyugdíjazásom majd szépen, sikeresen zajlik. Ezzel nem is volna baj, halad minden, ahogy kell, de a hátterem megszűnt létezni.

Nincs családom, aki mellettem állna, cirkusz cirkusz után, veszekedés a köbön. Nem halljuk, nem értjük, félreértjük egymást. Normális beszélgetés a minimumon, csak az indulat mindenütt. És most ne mondjátok, hogy legyek türelmes, nem leszek, nem tudok. Egyik hülye, a másik hülyébb. Miért nekem kellene türelmesebbnek lenni??? Talán mert én látom, talán, mert én még nevetni is tudok néha rajta?? Ez már túlhaladott, nem vállalok magamra többet, nem és kész. Inkább kimegyek a 6 nm-es szobámba, magamra csukom az ajtót és múljék az idő. Múljék, hogy bekövetkezzen már egyszer az, aminek úgyis be kell következnie.

A gyerekek azzal takaróznak, úgyis segítünk, ha szükség van ránk. Szerintetek ez egy szülőnek elég? Lehet, nekem nem. A párom meg el akar válni. Röhej, ennél kisebb lakásba már nem költözhetünk. Amit most teszünk, azt elváltként is megtehetjük. Lehet, akkor már nem köt össze bennünket semmi. Biztos ez zavarja még, hogy a felesége vagyok.

Mai gyerekek

Nem értem és nem értem. A mi gyermekeink 4 éves korukban azt vettek fel, amit rájuk adtam, és olyan cipőben jártak, amit én akartam.

Tegnap beszéltem a lányommal, megmutatta az esküvői ruháját, csinos szép menyasszony lesz. Nekünk is ki kell csípni magunkat!

Izabell már megint hozza a formáját, a gyönyörű fehér ruhácskáját csak úgy lesz hajlandó felvenni, ha az anyja rávarrja azt a bizonyos piros verdát ábrázoló képet???!!!
Cipőt meg nem húz akármilyet, végül egy ezüst tornacipőt talán majd a lábára enged.

Egyszerűen fel nem foghatom, mi történt a mai világgal! Az áldásnak, ajándéknak tekintett szarosok az ujjuk körül forgatják a világot.

Sokadszor, de újból meg kell jegyeznem, örülök, hogy nem most vagyok fiatal.

Útban a celebség felé

Apa is folytatja kissé döcögős útját a híressé válás útján, tegnap este koncertjük volt egy helyi rendezvényen. Én voltam az operatőr, készítettem a videókat. Szerény megállapításom szerint éppen ideje a fellépéseiket abbahagyni, mert már lassan daruval kell a résztvevőket feltenni a színpadra. A legfiatabb tag 58 éves, apa meg elmúlt 70. Maradjanak mostmár meg a házizenélésnél. Bár mint élőzene, egész szórakoztató volt.

Apa a sárgapólós srác mögött ül. Szegény már a 3 órát sem tudja végigállni.

Szerénységem még tartogat egy két média-bejelentést nyugalomba vonulásom előtt, kezdek belejönni a hírtelen, telefon-interjúkba is.


A siker ára

Már vagy ötvenedszer indultam a gépemhez, hogy egy posztot összehozzak, de azt az inci-finci pár métert sem tudom megtenni a telefonom csengése nélkül. Hiába a hírnév és a siker átka. No nem azt akarnám mondani, hogy megütöttem a LOTTÓ ötöst, de majdnem. Egyesületi szinten ez annak számít.

Az év eleji nyertes négyszázezres, ivartalanítási  pályázatunk után elnyertünk egy milliósat is Svájcból, és az első öröm után döbbentem rá, mekkora plusz terhet is jelent ez nekem. Úgy is mondhatnám, az ölünkbe hullott, jókor voltam jó helyen. Ez talán életemben először fordult még csak elő velem. Plusz munka ide-vagy oda, a csillárról kell leszedni engem pár hete, egész pontosan pénteken lesz 2 hete, mióta megtudtuk a HÍRT!
Azóta megszerveztük az orvos csapatot, az ivartalanításra váró állatokat összesítettük, és már az első számlázás is esedékes, úgy beindultunk.

Ma volt a média beharangozás, már 2 interjút adtam, holnap reggel jön a harmadik, még esetleg a Városi TV-be is behívnak (ez kétesélyes) és már két helyi lapban online meg is jelent a közleményünk.

Már így is elterjedt a városban a hír, hát még ezután mennyien fognak keresni, alappal, alap nélkül egy ingyen ivartalanításért.

Közben azért az élet is zajlik, hamarosan megyünk a lánykám avatására, esküvőjére. Már azt is kitaláltam, erre vagyok a legbüszkébb, mit is kapjanak a gyerekek, mert szükségük igazán különösebb nincs. És a legnagyobb hír, jön a fiunk is velünk Svédbe, ilyen még nem volt.

Egyszóval, több olyan dolog is történt, amilyen még nem volt, viszont egy ismerős dolog megmaradt, állandóan olyan, de olyan fáradt vagyok… még a placebo altatómat is elfelejtem bevenni, úgy alszom mint a tök. És még egy „rutin”, apa hétfőn megy ellenőrzésre.

Vegán vagy nem vegán?

Nem erről akartam írni, de megütötte egy FB idézet a szememet. Remélem olvasható lesz.

És felborzoltam a szőrt a hátamon:

A veganizmus az állati termékek használatának mellőzése, mely a leglátványosabban a táplálkozás terén nyilvánul meg, és a hozzá kapcsolódó filozófia, amely elutasítja az érezni képes állatok árucikk státuszát. A veganizmus követőjét vegánnak nevezik.

Néha különbséget tesznek a vegánok és a veganizmus különböző típusai között. Az étrendi vegán (vagy szigorú vegetáriánus) az, aki kihagyja az étrendjéből az állati termékeket (nemcsak a húst és halat, hanem a tejtermékeket, tojást, és gyakran a mézet is, továbbá egyéb állati eredetű anyagokat). Az etikai vegán vagy vegán életmódú kifejezést gyakran alkalmazzák olyan emberre, aki nemcsak vegán étrendet követ, hanem a vegán filozófiát élete egyéb területeire is kiterjeszti. Egy másik használt kifejezés a környezetvédelmi veganizmus, ami az állati termékek elutasítására azon az alapon utal, hogy az állatok ipari méretű kizsákmányolása ártalmas a környezetre és nem fenntartható.

És nem értem. Igaz, ellenzem a kozmetikai célú állatkísérleteket, sajnos vannak olyanok, melyek a mai tudásunk szintjén még kihagyhatatlanok emberi gyógyszer-jelöltek vizsgálatánál. Gyűlölöm a szőrmés embereket, ha annyira akar, viseljen műszőröket. De az zsenant. Valamikor az irhabunda volt minden vágyam, már nem az. Szeretem az állatokat és megbecsülöm az életüket. Teszek is érdekükben elég sokat.

De kérdezem, az ember csak akkor igazán ember, ha elhagyja biológiai múltját, és molekuláris biológiai módszerekkel előállított műkaját fog fogyasztani? Amennyire én tudom, létezik a természetben egy úgynevezett táplálkozási lánc, ami áll növényevőkből, mindenevőkből és húsevőkből. Sőt, alatta ott a növényvilág! (Állítólag a növényekben is vannak érzésekre termelődő vegyületek!!!!) Ha ez felborul, borul minden.

Az ember már a fogazata alapján is mindenevő. Bizonyos aminosavak pótlására van szükségünk, ha kihagyjuk valamelyik élelm-forrásunkat. Vonatkozik ez a húsokra is. Háziasítottunk egy raklapnyi állatfajt, hogy ne kelljen mindennap vadászni, legyen hús az ólban. Most is ott vannak, de célunk, maradjanak is ott. Vágásra kínált kecskéket állatvédők megvásárolnak, csakhogy elkerüljék idő előtti végüket. Amennyiben lemondunk a húsevésről a háziállatok feleslegessé válnak. Ok. Engedjük ki őket a rétekre, erdőkbe. (És tekintsünk most el a gazdasági vonatkozásoktól!)De ott vigyázzunk is rájuk, hiszen ha nem tesszük meg, jönnek a "természetes" húsevők. Rókák, farkasok, medvék, stb. Szabad préda, és a ragadozók szépen elszaporodnak. De hol itt az igazság? Ha az ember nem eszik húst,.....

Csak átfutottam gondolatban, nem is gondolkoztam igazán alaposan, logikusan, csak írtam, ahogyan beugrottak a gondolatok. A végeredmény? Semmi. Őskáosz. Csak én gondolom úgy, nem tesz jót az emberi fajnak, ha teljesen kivonja magát a természeti törvények alól? És itt abba is hagyom, mert már tolakszanak az újabb gondolatok, melyek a felfogásomból következnének, és annak leírása nem vezetne semmi jóhoz.  Lehet, ez sem.

Így kell ezt csinálni!

„Betyár”: – Ott marad, nem mozog, mert adok én neki!

Riporternő: – Jaj!

„Betyár”: – A kutya fáját, így neveljük mi az asszonyt!

Riporternő: – Jaj!

„Betyár”: – A kutyafáját, adok én neki!

Riporternő: – Jaj!

„Betyár”: – Nem főzött vacsorát? Adok én neki! A kutyafáját, így neveljük mi az asszonyt! Így neveli a betyár az asszonyt! Így kell ezt csinálni! Emberek, az ilyen nőt meg kell becsülni!

Riporternő: (nevet)

„Betyár”: – Mert bírja a verést, ilyen nőt meg kell becsülni, okvetlen, mert ő bírja a verést, ebből jó asszony lesz!

Riporternő: – Sose gondoltam azt, hogy a tihanyi Belső Tónál, a tihanyi Levendula Fesztiválon fognak jól elnáspágolni karikás ostorral…

„Betyár”: – Egy vén betyár!

Riporternő: – Egy vén betyár, de hát ez is megtörtént, mert hogy itt a Nyár 2016!-ban bármi megtörténhet!

„Betyár”: – Így van!


Előbb, utóbb, de mindig kibújik…

a szög a zsákból.

Mostanában - bárhová is megyek - annyi ismerőssel találkozom, mint máskor egy év alatt sem. Szegény Tibor el nem tudja képzelni, mi tart olyan sokáig, ha elmegyek otthonról. De ha két nő 3-5-10 év után találkozik, van mit mondaniuk egymásnak. És mondjuk is.

Ma délután orvosnál voltam, és lekéstem minden járművet. Így gyalog indultam haza. Vesztemre. Olyan régi „rokonba” botlottam, ami nem hiányzott. Leszólított, mert simán elmentem volna mellette (nem ismertem meg), és kezdte a mondókáját. Mielőtt a témára térnék, elárulom, megboldogult mostohafater kisebbik lánya volt az illető.

Tudod, még szegény Apukának (ő az én mostohaapám) adtam az unokákról képeket, és szeretném ha visszaadnád őket. Mert … és jött az áradat, mennyire fontosak is azok a képek. Tudom, akkor még papírképeink voltak, egyediek, nem volt a merevlemezen tartalék másolat belőle, de akkor sem tudom, hová lettek ezek a képek, már első kérésekor sem tudtam róla. Most a költözésnél sem találtam ilyen képeket, bár őszintén, nem is nagyon kerestem.
Mostohafaternak két lánya volt, de még a hatvanas évek elején elhagyta anyám kedvéért a családját. Nem tudom, mi és hogyan is történt, kicsi voltam, nem kötötték az orromra. Zsuzsi, a kisebbik, akivel ma találkoztam örökké ellenséges volt irányunkban, én is nagyon haragudtam a világra is, hiszen egy férfi elfoglalta édesapám helyét. A nagyobbik, ugyan kedvesebb volt, de a gimiben állítólag csak azért ismételt osztályt, hogy tovább kapják a gyerektartást. No mindegy, felnőtt korunkra konszolidálódott a helyzet, annyira, hogy főleg Mariékkal komolyan ápoltuk a kapcsolatot, együtt nyaraltunk, teleltünk, tanyáztunk, buliztunk hosszú éveken keresztül. Ő őszinte volt, nyiltan kimutatta ellenszenvét, Zsuzsi a kisebb alamuszi módon viselkedett még felnőtt korában is. Szemedben kedves, hátad mögött meg egészen más.

Miután ismét ünnepélyes esküt tettem, ha előkerülnek – biztosan nem fognak – a képek, átadom nekik, a családról kezdtünk beszélgetni. Mindenki jól van, sok az unoka, stb. És akkor – megint sunyin – jött a megjegyzés a derült égből, hogy ő nem is érti, miért nem örököltek a papa után.

Azt sem tudtam, köpjek vagy nyeljek. 30 évvel az édesapja halála után kicsit furcsán jött ki ez a megjegyzés. Nagyon furcsán. Azóta már édesanyám is régen elhunyt és ő most mert előhozakodni a témával??? Jó sokáig piszkálhatta a csőrét. Én csak annyit válaszoltam neki, ha jól tudom, apádnak még a segge is ki volt a gatyából, egy miniatűr bőrönddel jött hozzánk. A városi lakást meg anyám kecskési házának árából vették. A jövedelmüket meg felélték. Tényleg, válaszolta. Elbúcsúztunk és hazajöttem.

Most pedig itt ülök, jár az agyam, de még azt sem tudom, milyenek voltak az adásvételi szerződések, kinek a nevén futottak az ingatlanok, milyen öröklési törvények voltak abban az időben érvényben, de egy biztos, nálam aztán keresheti az örökségét…

 

Ezt nevezem!

Idézem:

A Honvédelmi Minisztérium szombaton az MTI érdeklődésére közölte: a Boeing 777-es típusú gép Ausztria felől fél háromkor lépett be az ország légterébe, a leadott útvonaltervtől ugyan nem tért el, de sem az osztrák, sem a magyar légiforgalmi irányítással nem vette fel a kapcsolatot.

A riasztott Gripenek a hangsebességet átlépve érték el a gépet, emiatt Kecskemét-Makó-Szeged térségében hangrobbanást lehetett hallani. A gépet a honvédség vadászgépei azonosították, majd az országhatár elhagyása után átadták a román irányításnak.

Engem alaposan mellbevágott, hogy fél Európán átvághat egy önmagát nem visszaigazoló, hallgató gép, át Ausztrián, le kishazánkba és csak Kecskemét riasztott.

Igaz, alaposan beijedt a térség a semmihez sem hasonlító robbanásoktól, melyek még  ablakokat is törtek. de végül megnyugodhatunk, Kecskeméten már észnél voltak és felküldtek két gépet, kikísérni  a hallgató gépet.

Igazán megnyugtató tény, hogy bármi történhetett volna a gépen, Európa zavartalanul engedte repülni tovább.

Így legyünk nyugodtak!

Ma reggel

Szokásomhoz híven ma is korán keltem, azzal a nagy elhatározással, megcsinálom, amit eddig csak halogattam, a kamra revizióját. Kicsi, de hátul polcos a mennyezetig, hihetetlen mennyiségű tárgy elraktározható benne. Plusz polc a földön és a falon, növelve a tárolási kapacitást. Kis lakásnál minden cm2 számít! Egy év nagy idő, és már kidől egy rakás dolog, ha kinyitjuk az ajtót.

Hatalmas logikával a konyhánál kezdtem, ami szintén pici, de ami benne van, az ugyanúgy porosodik, koszolódik, mint egy igazi konyhában.

Lelkesen elmostam a csepegtetőt, letakarítottam a kávé-vízmelegítésre használt gáztűzhelyünket, végül a mikró következett. Míg takarítottam az újnyomokat, nagy csipogást rendezett a masina, melyet már hitvesem sem hagyott szó nélkül, érdeklődvén, mi a csudát művelek itt kora hajnalban. A csepegtető aljának rendberakása már apai asszisztenciával történt. Ami abból állt, hogy igyekezett nem útban lenni, ami nem mindig sikerült szegénynek.

Kezdett nehezemre esni a munka, azért ennyire genya még nem vagyok… és akkor megérintettem a hajam. Szabály szerint csöpögött belőle az izzadtság. Hitvesem ekkor tőle szokatlan módon, hangos nevetésbe kezdett. Drágaságom, nálad is elmentek otthonról, hogy az év legmelegebb napján akarsz nagytakarításba kezdeni? Igazat adtam neki, kiteregettem a készre mosott ruhát a máris meleg erkélyre,  letusoltam és leültem netezni az akkora már kellemes, klimás hűvösben.

Nyári nap, délidő, sehol egy rongy felhő.
Átható forróság ráül mellkasodra,
remegő levegő beül városodba.
Izzik a horizont, késik a hűs szellő.

Napsugár "dolgozik", tikkasztó, perzselő,
a hőség elbágyaszt, a kerted kiszárad.
Porfelhő, forróság lepi el a tájat,...

 

Szabó Lőrinc : Pocsolyák

Esett. Megint kisütött. Szanaszét

tócsák ragyogtak. Mint mély szakadék,

nyílt elém egy-egy tükrös pocsolya,

a fekete Föld egy-egy ablaka,

s az Ég beléjük oly mélyre esett,

hogy szédítette a rémült szemet

s egy pillanatra elhitette, hogy

lent valahol egy másik ég ragyog,

igen, egy másik: az, amelyik a

talpunk alatt szikrázik: Számoa

vagy hogy is hívják azt a szigetet,

mely valahol épp alattunk lehet:

annak az ege tátongott felém,

vagy majdnem az, olyan iszonyu fény,

oly gyönyörű, gyémántkék áradás

rohant meg lentről, olyan ragyogás

csapott elő, és olyan hirtelen,

hogy azt hittem, mindjárt beleesem,

és csak kápráztam és szédültem és

oly jó volt e gyönyörű tévedés,

hogy sokáig eljátszottam vele

s szerettem volna mutogatni... De

aztán, mégis, nem szóltam senkinek:

kinevettek volna az emberek,

míg most, versben, elhiszik a csodát,

a valóságot: hogy a pocsolyák

tükrös fényükkel a tavaszi napban

kilyukasztották a Földet alattam!

 


IQ és EQ

Érdekes posztra bukkantam a szomszédasszonyomnál. Alaposan el is gondolkodtatott, no meg egy kis önvizsgálatra is ösztönzött.

IQ-m az egyik teszt alapján 130-140 közé tehető (fénykori eredmény). Elég volt ahhoz, hogy munkámat, életemet megfelelő szinten műveljem, éljem. Rövid pályafutásomhoz mérten szép tudományos eredményeim születtek. Szakmai erőre haladásom önhibámon kívül hagy hiányosságokat. Persze, csak ha női mivoltomat nem soroljuk oda.

Érzelmi életem már nem ilyen átlátható. Sok esetben hoztam döntéseket érzelmi alapon. nem biztos, hogy mindet megbántam. Egyetlen egyet viszont nagyon. Soha az életben nem tudom megbocsátani magamnak. Hogy ismertem és segítettem az ország új üdvöskéjének Henglar Gertrudnak, a. Babinak. Életem egyetlen személyének, kinek simán el tudnám vágni a torkát. Ebből is látszik, ha egyszer alaposan, úgy jó mélyen belém taposnak, azt nem feledem soha el. Hiába, a személyiségem ezen oldala nem érett, ahogy Prédikátornál is megjegyeztem. Még S. F. akadémikust sem gyűlölöm annyira, aki  a doktori disszertációmtól fosztott meg egy fiatal férfikollegám javára.  Hisz ő csak meglopott és nem a szívembe gázolt bele.

Nem tudom az EQ-t hogyan mérik, biztos túl „jól” szerepelnék benne. Ez alapos változtatást igényelt. Büszkén mondhatom, ebben is értem el szép eredményeket, sokkal jobban tudok uralkodni érzelmeimen, mint akár csak 10 évvel ezelőtt. Viszont itt meg is állok. Tiszta hitemmel, szívemmel vallom, hatékonyabb  egy időben odamondott „meggondolatlan” vélemény, mint egy később kivitelezett, jól átgondolt beszélgetés ugyanarról.

Már nincs értelme harcolni magammal, néha még azt sem bánom, ha utcán vagy boltban szalad ki a számon valami „odaillő”! Legfeljebb egy bogaras öreglánynak tekintenek. És ki nem kakilja le!

Az érzelemszegény fiatalokat sajnálom. Tudom, 100 százalék felett kell folyamatosan teljesíteniük, ha a helyükön akarnak maradni. Így nagyon nehéz a 3-as összhangot megteremteni, minden féleképpen más rovására megy. Jómagam is tapasztalom a „szívtelen generáció” kialakulását.

Tudtok EQ-tesztet? Ha igen, írjátok már be a linket. Biztos van ilyen is!

Az biztos, életem egy-két szakaszától eltekintve nem éltem érzelem gazdag környezetben. Pontosabban érzelmekben nem volt hiány, csak én maradtam ki belőle. Mégis érzelem gazdag, empatikus ember lett belőlem. Egyetlen nagy hibával. nem vagy csak későn tanultam meg valamennyire is uralkodni felettük. Levonva a következtetést. érzelmekben bővelkedő, azokon viszont uralkodni kevésbé tudó, biztosan alacsony EQ-jú ember lehetek.

És nézzünk egy kis okosságot: Travis Bradberry ismert pszichológus, író útmutatása alapján,   hogy honnan ismerszik meg a magas EQ-jú ember.

Jókora szótár az érzelmek kifejezésére
Minél specifikusabban tudjuk megfogalmazni és elmondani másoknak, hogy mit élünk, hogy milyen érzelmet élünk át, annál inkább tudunk rá megoldást is találni – már ha kell.

Kíváncsiság
Függetlenül attól, hogy introvertált vagy extrovertált, a magas érzelmi intelligenciájú ember kíváncsi a körülötte történő, létező dolgokra és emberekre. A kíváncsiság mögött általában nagy adag empátia lapul, ami szintén a magas EQ jele.

Bátorság a változások előtt
A magas érzelmi intelligenciájú embereket ritkán bénítja meg a félelem, ők az akadályokban is a lehetőségeket és a kihívást látják, nem pedig a gátat és a problémát.

Önismeret
Megfelelő önismeret, saját gyengeségeink és erősségeink ismerete nélkül elég nehéz élni ezt az életet..

Emberismeret
A már említett empátia és kíváncsiság azonban hosszú távon elvezethet odáig, hogy felismerjük az emberek mozgatórugóit.

Magabiztosság
Ez sem törtetést vagy nagyképűséget takar igazából, hanem azt a képességet, hogy ha sértegetnek, és lekicsinylő kritikákat kapunk, akkor sem veszítjük el az önbecsülésünket, vagy támadunk rá a másikra.

A nemet mondás képessége
A magas EQ-val élő emberek tudják mikor, és hogyan mondjanak nemet, akár önmaguknak is.

A hibák és a harag elengedése
Az érzelmileg intelligens emberek nem rágódnak évekig saját múltbéli hibáikon. Nem felejtik el őket, próbálják elkerülni, hogy újra megtörténjen.

Spontán adni
Ahhoz, hogy erős érzelmi kapcsolataink legyenek, tudnunk kell feltétel nélkül adni – ez persze nem megy a kíváncsiság, az empátia, és a többi erősség nélkül.

Örülni annak, ami van
Bár folyamatosan törekszünk a többre, jobbra szebbre, azt is észre kell vennünk, ami már a miénk..

Kikapcsolódás
Hiába sikeres valaki a munkájában, időnként el kell szakadnia a stresszforrástól, pihennie kell, kikapcsolni minden gépet, kütyüt, és ebben az érzelmileg intelligens emberek nagyon jók. Felügyelik saját stressz-szintjüket, és tudják, mikor kell engedniük a gyeplőn.

Negatív gondolatok
Hasonlóan a haraghoz vagy a fájdalomhoz, a magas EQ-val élő emberek nem ragaszkodnak negatív gondolataikhoz. Nekik is éppúgy vannak, mint másoknak, de felismerik, és helyükön kezelik őket .

 

 

Köszönjük minden állatbarátnak, ki adó1%-át
Egyesületünknek ajánlotta fel!

Szegedi Cicamentők Állatvédő Egyesülete
adószám: 19561802-1-06

            

"Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség,
amely csak a mi segítségünkkel maradhat fenn."
Gerald Durrell

"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja
gondolatait a dolgokról és más emberekről,
a dolgok és más
emberek megváltoznak vele szemben...

Az ember nem azt vonzza, amit
szeretne,
hanem ami rá hasonlít...
Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk.
Saját magunk...
Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye...
Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk
és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..."

*Dale Carnegie*

Feedek
Megosztás
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: Csatlakozom az előttem szólókhoz. Mások boldogságának is szívből örülök. Szép a lányod, csinos vagy, de Iza verhetetlen, főleg abban korallszínű ruhácskában.
    (2016-09-27 16:17:34)
    Szép napok ...
  • KŐRBEJÁRÓKA: Gratulálok! Szép család, szép képek, tartalmas kiruccanás.
    (2016-09-27 12:03:30)
    Szép napok ...
  • mizsima: Gratulálok, látom minden nagyon jó volt. Kár volt előre izgulnod. Iza pedig rád hasonlít! :)
    (2016-09-26 20:32:42)
    Szép napok ...
  • Prédikátor: Ha kipihented magad, írj beszámolót!
    (2016-09-26 17:19:13)
    Ma utazunk!
  • Eager: hali, itt vagyok, mär vege iS A MOKANAK. Varjuk a haza indulo gepet. Szep es jo volt minden, az ido gyonyoru,csak kicsit elfåradtunk. A vedes szuperul ment, az eskuvö is jol sikerult. Eppen most sikerult apaval osszevesznunk.
    (2016-09-25 14:42:08)
    Ma utazunk!
  • mizsima: Ez nagyon jó elfoglaltság, jó program! Vigyázzatok magatokra, szórakozzatok nagyon vidáman és legyen kellemes az utatok!
    (2016-09-22 13:38:14)
    Ma utazunk!
  • KŐRBEJÁRÓKA: Jó utat és szórakozást kívánok, még ha gyors kirándulás is lesz.
    (2016-09-22 12:45:34)
    Ma utazunk!
  • mizsima: Jó utat és igazi jó kikapcsolódást nektek. A lányodéknak meg sírig tartó boldogságot ezután is. A picilány "rigolyáival" meg ne foglalkozz, örülj neki, mert így lesz belőle boldog ember.
    Vigyázz magadra, semmi miatt ne idegeskedj. Óriási ölelés.
    (2016-09-19 06:40:06)
    Írnék én, csak ….
  • Eager: @Prédikátor: Köszi, keddtől már nem is foglalkozom semmivel, csak a családdal.
    (2016-09-18 16:34:00)
    Írnék én, csak ….
  • Prédikátor: Jó nektek, bírjátok a strapát. Én ezt már nem bírnám szuflával. Jó utat, vigyázzatok magatokra!
    (2016-09-18 15:48:46)
    Írnék én, csak ….
Címkefelhő